Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
Az ALSÓVÁROSI DISPUTA. A török hódoltság idején Szeged városának története sokszor egyezik az alsóvárosi templom és kolostor múltjával. Ennek gazdag mondakörét, máshol említendő búcsújáró hiedelmeit és legendáit elsősorban a hódoltsági néphagyomány ihleti. Történeti adatok is igazolják, hogy a hitújítás korában az alsóvárosi templom birtoklásáért a katolikusok és protestánsok kemény harcot vívtak. Egy Melanchtonnak írt levél (1545) elmondja, hogy Abádi Benedeket, a híres könyvnyomtató prédikátort a szegedi török különösen kedveli és támogatja. Egy vita alkalmával a basa hallgatásra kényszerítette a barátokat, akiket úgy néz, mint megannyi bohócokat (fiorio). Azzal is fenyegetőzött, ha nem viselik csöndesen magukat, rövidesen kiűzi őket a Városból. Erről egy egykorú német röplap is megemlékezik. 15 A helyzet azonban megváltozik, mert a török később (1562) a barátoknak ítéli oda az addig közösen birtokolt templomot. 16 Az emlékezetes esemény hamarosan belekerült a mondai hagyományba. Az idők folyamán több változat keletkezett, 17 de az alsóvárosi népemlékezet is napjainkig megőrizte a hírét. Ezt az élőszavas készséget az időközönként írásbafoglalt és olvasott variánsok is bizonyára táplálták. A legrégibb ismert változatot Telek József egyik havibúcsún elmondott prédikációjában (1726) olvashatjuk: „Ezen Libanus havából a Havi Boldog Asszony szentséges emlőiből úgy harmatozott szüntelen a bölcsesség harmatja, hogy tsak egy tanulatlan Fráter is az 1545. esztendőben Kődi, Abdram, Achmed, Mechmet Török Basák előtt legyőzte a tanult eretnek Doktorokat, kik ezen Havi Boldog Asszony templomát tellyességgel el akarták vala foglalni s tulajdonítani." Az utalás tömör, szűkszavú. Telek nyilván föltételezi, hogy a történet részleteit szegedi hallgatósága még jól ismeri. Dugonics a történetet már Szegedi Kis István személyével is összekapcsolja (1794), vagyis a helyi népmondát a maga leleményével gazdagítja, fejleszti tovább. Elöljáróban pontosan elmondja Kis István életét, egyetemi tanulmányait. A többi már igazi monda. Wittenbergai deákoskodása után : Egy esztendő múlva visszajővén Szegedre, legelső volt, ki Szegeden a Reformata hitet szórogatta és a Török Basától a Havi Boldog-asszony templomát kérte az új Isteni szolgálatnak végbe vitelére. Kérték más felől a Barátok is. Végtére Kis Istvány a Török előtt teendő vetélkedésre hívta a Barátokat és kérte a Basát, hogy annak engedné a templomot, ki a vetélkedésben nyertes lehetne. Kis Istvánnak esze, tanulása nagy vala. Nem vót tehát csuda, ha a Barátok hatalmas szavaitól egy kevéssé tartottak. Sokáig vetélkedett mind a két fél, midőn egy Fráter fel-állván azt kérdezte Kis Istványtól, hányan lennének a Nagy Próféták? Erre négyet mondván Kis Istvány, úgy mint Ezekhielt, Dánielt, Jeremiást és Izaiást. Hozzáadta ezekhez a Barát Fráter Mahometet is és így a Nagy Próféták számát ötre terjesztette. Ez meg-tettszvén a Török Basának, a Havi Boldog-asszony templomát a Barátok számára engedte... A Reformátusokat pedig Szegedről el-tiltotta. Kis Istvány észre vévén, hogy hazájában Próféta nem lehetne, a Szegediekre rúgván bocskorának porát, elméne Tasnádra. Az esemény és a benne fogant monda távolabb is ismeretessé vált. Nagykőrösi változatát a XVIII. század végén Ballá Gergely örökítette meg az ottani nép ajkáról: 15 Abádi Benedekről és a német röplapról Borovszky S., Csanádvármegye I. 283. 16 Reizner IV, 157. 17 A változatok forrásai Telek J., Tizenkét csillagú Korona II, 413. Dugonics, Jeles történetek 1,114. Ballá G., Nagykőrösi krónika, Kecskemét, 1856,44. Ordinánsz 70. A múlt század derekáról maradt ránk az első, közvetlenül a nép ajkáról lejegyzett változat: Csaplár Benedek egyik diákja, Wéber Károly örökítette meg. A szöveg átírt, regesztaszerű, csak magának az eseménynek megörökítésére szorítkozik. A fráter azt kérdezi benne, hogy Mohamedet a próféták vagy az apostolok közé kell-e sorolni. A változatokat Kovács János előadása zárja le, amely Ordinánszot követi. Kovács 485. A végén még ezt olvassuk: „A templom csúcsáról levétetett a kakas, és több mint 300 esztendő kellett hozzá, hogy Szegeden ismét egy templomtornyán ékeskedjék... A barátok ajándékából az alsóvárosi templomról levett kakas újból megaranyozva most az új református templom tornyán ragyog." Kovács állításának hitelességét más forrásokból nem sikerült megerősítenünk. 500
