Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

TÖRTÉNETI ÉNEKEK ÉS ROKONNEMŰEK TÖRTÉNETI ÉNEKEINK IDŐRENDBEN A hódoltság kora A népköltészet versbe foglalt, énekelhető epikus alkotásait a szakkutatás történeti énekek néven foglalja össze. A fogalom valósággal Noé bárkája, amelybe beleférnek a régi históriás énekek és megverselt bibliai történetek, kurucdalok, katonanóták. Nyugodtan idesorolhatók még a verses ponyvaszövegek, továbbá mindazok az epikus hangulatú betyár- éa jobbágydalok is, amelyeknek nincs balladai hangzásuk. A szegedi táj történeti énekhagyományairól már a XVI. században beszélhetünk. Mint tudjuk, ez a kor az, amikor a középkori élőszavas énekmondó gyakorlat és a könyvnyomtatás nyomán kibontakozó írásbeliség találkozik és keveredni kezd egymással. Szegedi András Jeruzsálem pusztulásától szóló énekének (1553) dallamjelzése, nótája nincs megjelölve. Mindjárt első sorából kitűnik azonban az élőszavas előadó hagyomány : lm egy szép históriát mostan mondok. Kire kérlek jól rejá hallgassatok,} Szegedi Gergely tatárok rablásáról szóló siralmas éneke (1566) is még az élőszavas énekmondó hagyományt idézi.

2 Vizsgálódásaink szempontjából azonban mindezeknél sokkal jelentősebbek azok az énekek, amelyek Szeged elestével (1552) foglalkoznak. A Városon teljesedő komor végzet egy pillanatra bejutott Európa irodalmi tudatába, sőt a folklórhagyományokban is tovább élt. A sort Tinódi Lantos Sebestyén kezdi, akinek „fél kedvében" szerzett históriás éneke, a Szegedi Veszedelem a Mátyás napján (febr. 24) kezdődő küzdelmet Kassán már „nagy böjt közepiben" versbe foglalja.

3 Első híreit, szabatos értesüléseit föltétlenül az ide menekült szegedi kalmároktól kapta. Csak az elejét és a végét idézzük : Szertelen veszödelm lám gyakran érkezik, Istennek ostora fejünkön jelönik. Az kegyötlen pogán rajtunk dühösödik, Mert az mi életönk lám soha nem jobbodik. Én beszedőm lészön mast történt dolgokról, Nagy Szegedön esött szertelen csudákról. Sok terek és magyar elhullásokról, Méltó, hogy én írjak szerencse forgásáról. 1 RMKT. VI, 153,345. 2 Csak a legújabb kutatások tisztázták, hogy a versezetet nem Szegedi Kis István, hanem ő költötte. Klaniczay T., A magyar irodalom története 1600-ig. Varjas Béla tollából. 3 RMKT. III, 61,419. Szeged reneszánsz kori műveltsége 89. 521