Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Árvízi héber nyelvű emlékjel a régi zsinagóga falán Az «ry/zí harangszó hajnali 3 órakor most is megszólal ezen a napon. A múlt század végén még „alig volt szegedi család, amely fönt ne virrasztott volna ezen az éjszakán, mögvárni még a harangszót, és szép erős hangjának mély bugása fölidézte a lelkekben a régi emlékeket a megpróbáltatás éjszakájáról." — írja Tömörkény.

127 Lehetséges, hogy a nap archaikus szegedi hagyományaihoz hozzátartozik még a középkori diákhagyományokba visszanyúló, tavaszköszöntő gergelyjárás

129 is, amely századunkat csak palóc vidékeken érte meg. Dugonics András Erdélyben élő szokásként emlékezik meg róla, amikor Gergely vitézeit emlegeti.

129 Nem szól azonban arról, hogy Szegeden is virágzott volna. Ennek ellenére mégis föltehetjük, hogy a hagyomány népünknél sem volt ismeretlen. Újkígyós,

130 és a vele szomszédos Csanádapáca

131 gányófalukban a múlt század hetvenes éveiben még ismerték. Ezt — mint annyi más hagyományukat — nyilván az anyavárosból, Szegedről hozták. Utóvégre föltételezhetjük azt is, hogy valami falusi iskolamester tanította meg a gyermekeket a szokásra. Nehéz volna má már a kérdést tisztázni. Az apácai hagyományt különben Kálmány így írja le: iskolás fiúk — fejükön kék csákóval és oldalukra fekete szíjjal kötött vörös karddal, fehérbe öltözve —járnak házról-házra Gergely napján. Azt mondják, hogy ők Szent Gergely katonái. A szokásos Dicsértessék köszöntéssel lépnek a szobába. Elöl a zászlótartó áll, hallgatagon tartva a lobogót a kezében, amely nem egyéb, mint sokszínű pántlikákkal és kendőkkel ékesített hosszú, vékony szálfa. A zászlótartó mögött állanak a vitézek — Apácán összesen hárman voltak — kardjukat összeütik, ami köszönést jelent és amit a Maga Isten mondja résznél és a végén megismételnek. Énekük — mint máshol is az országban — a következő: Szent Gergely doktornak, Hírős tanítónknak Az ő napján, Mint eleink szokták, Mönjünk mi is, fiak, Oskolába! Madarak is jönnek, Seregekkel együtt Növekszenek, És most kikeletkor, Gyönyörű tavaszkor Zöngedöznek. 127 Tömörkény L, Kongj városháza öreg harangja. SzN. 1898, 61. sz. Népek az ország használatában 206. Rónasági csodák 49. 128 Ünnepi kalendárium 1,251. 129 Példabeszédek 1,145. 130 Lócskay József följegyzésében. Nyr. 1876,189. 181 Koszorúk II, 201. Figyelmet érdemel, hogy a szokás Hódmezővásárhelyen sem volt ismeretlen. MNGy. II, 315. 255