Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A táncnak „mars"-szerű formáihoz idegenes indulózenék is kapcsolódhatnak. Mint Martin György

25 írja: a sándorfalvi Kiss Mátyás szólótánca, a tápai Ács Gyuráéval együtt a szegedi nagytáj legértékesebb táncleletei közé tartozik. Kitűnik belőlük a magyar néptáncok fő sajátossága: az individuális táncalkotás nagyfokú érvényesülése. Még egy szűkebb terület egyívású tánckultúráján belül, sőt egyazon tánctípus azonos formakincséből is jelentősen eltérő egyéni táncalkotások képződnek. Kiss Mátyás 1954-ben (Martin György felvétele, MTA ZTI) Kiss Mátyás és Ács György tánca a hasonló formakészlet ellenére is jelentősen eltér egymástól. Ács gazdagabban variálta és nem oly véglegesnek tűnő, kicsiszolt alakban táncolta motívumait, mint Kiss Mátyás. Szinte minden alkalommal másként járt táncában alkalmi jellegű változatoknak egész sora jelent meg. Szabadabban kezelte formakészletét, sőt olykor egyes lépések ki-ki maradtak rögtönzéseiből. Kiss Mátyás viszont azonosan formált, határozott ritmikai és plasztikai arculatú, alig va^ riált motívumokból építette föl táncát. Világosan határolt, homogén szerkezetű táncszakaszaiban kevés volt az esetlegesség. Táncának fölépítésében nagyfokú következetesség érvényesült. Rögtönzései tudatosabban megszerkesztett kompozíciók, amelyekben a táncszakaszok hatásosan fokozódva követték egymást. Egy-egy alkalommal minden motívumát sorra vette. 25 A sándorfalvi Kiss Mátyás tánca (sajtó alatt). A kézirat fölhasználásáért itt is köszönetet mondunk. Ács Györgyöt a Tápé monográfiában jellemzi bővebben. 916