Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A bálák, rögtönzött mulatságok mellett mégis a lakodalom volt hosszú időkön a legjelesebb : rituális eredetű, közösségi jelentőségű táncalkalom. A menyasszonytánc, másként restatánc, a vőlegény tánca, sortánc, szakácstánc, kárlátósok nótája, a tápai kérögetőstánc beleépült a menyegző hagyományrendjébe, ezért ott szólunk róluk. A párnatáncvól, üvegtáncról mint régi lakodalmi táncokról, a hajdani szomorútánc, temetői tánc néven emlegetett kultikus halotti táncokról,

23 a pünkösdölés és betlehemezés táncos részleteiről is a népszokások fejezetében emlékezünk meg. A táncokat jókedvű ritmikus táncszók, rövid rigmusok kísérik a szegedi tájon is : Hátrafelé, eléfelé, Hányd a lábod mindönfelé! Tyuhaj sarkam! Add föl a talpam! Haja cic talárom! Most élőm világom ! Szorítsd hozzád a jércét, Hagy tanuljon ábécét ! Uccu, lábom ne hibázz, Më lakodalomba jársz! Tágasságot neköm is, Ha kicsike vagyok is ! Nem engedőm magamat, Kitöröm a nyakamat ! Ijju-ju-juju-ju! Tánc közben nótázni, kurjongatni fehérnépnek nem illik. A szegedi népnyelvének is van számos olyan szólása, jeles mondása, amelyeta tánc ihletett. Bolond embör az, aki szöbben táncol, mint ahogy tud: addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. A reggeli eső hamarosan eláll: öregasszony tánca nem tart sokáig. Szerencsés ember: könnyen táncol, akinek a szöröncse muzsikál. Felületesen takarít: csak ott söpröget, ahun a papok táncolnak. Akit érdem nélkül dicsérnek, tréfásan így cáfolják meg: jól táncol, szépen fordul. Akinek ellátták a baját : ejár attak vele a kállai kettőst négyesbe. Másként: ejár attak vele a kutyakopogóst. Valamihez képest még elviselhető : az még csak selyömtánc. Kálmány L., A halottas tánc. Ethn. 1912,292. Más összefüggésben kerül szóba. 914