Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A TÁNCÉLET ALKALMAI A szegedi táj táncéletének jellegzetességeit népének sokszínű társadalmi, foglalkozásbeli, olykor nemzetiségi megosztottsága, emellett vallási egysége magyarázza. A Város, a puszta, tanya, a Szegedről kirajzott bánáti és homoki faluk, továbbá a hajdani földesuraság alá tartozó Tápé

12 és Kistelek, a Víz után települt Sándorfalva, a táncélet színes változatait őrizték meg. A régi Palánkban élő csekélyszámú nemesség, városi tisztviselők, német és délszláv iparosok, kereskedők voltak a legpolgárosultabbak, és így ők figyeltek föl leghamarább az országos táncdivatok változásaira. Az itt élő nemzetiségek a XVIII. században még a maguk hagyományos társaséletét élték, de a múlt század folyamán alkalmazkodnak a Város magyar világához. Tánchagyományaikból sajátos motívumként olykor az őslakosság is merít.

13 A céhekbe tömörült iparosság társasélete évszázados érett hagyományokat tükröző mintákat követett. Szigorú rend szerint, szinte szertartásosan lefolyt farsangi lakozásaik, szüreti mulatságaik, nagyünnepek másnapján rendezett báljaik mintául szolgáltak a vagyonosodó parasztpolgárság számára is. Egy rendelkezés

14 1750 tájáról : Mint hogy a Farsangi Napok következnek és a korcsmák nem hogy fogynának, hanem bőven szaporodnak, majd mindez szokásban vagyon, hogy a legalábbvaló és leg Tzodarabb Korcsmákon is a Lámpást kifüggesztvén, ha ámbár duda szónál is, még is Bálát tartanak, mivel a mellett az Privilégium mellett rögveiig Devernyézhetnek, az Hlyen helyeken pedig leginkább a Szolga, Szolgálók, Kocsisok, Béresek és más Gyülevész nép szokott meg akadni, számtalan rendetlen tselekedeteket követni és az által Gazdáiknak, elöljáróiknak unalmas sok bajt és hátramaradást Szörzeni." Fölsőváros halász, hajóács, vízimolnár, iparos népének híres táncalkalmairól néhány régebbi leírásból tudunk.

15 Ezek az alkalomhoz kötöttség, rendezés és táncillem tekintetében a Palánkhoz igazodtak. Régebben, még az első világháború előtt a Városban több nyilvános tánchely volt; hatalmas kipadozott, nyílt szín, ahol esős időben is lehetett táncolni. Ilyenek voltak Alsóvároson a Gyöprugi, rövidebben Rugi, majd a nagyállomás mellett a szépen fásított Bruckner-kert, népiesen Pukner, Fölsővároson a G'edó, Rókuson a Pille, az újszegedi ligetben pedig a Kerek.

1

* Amíg az előbbiekben a külvárosok kötöttebb hagyományában élő fiatalok táncoltak, mulattak, addig a Kerekben kimenőjüket él12 Waldmann J., Tápé táncalkalmai és hagyományai. MFMÉ. 1965, 161. Martin Gy., Adatok Tápé tánchagyományaihoz. In : Tápé 1Ъ1. 13 A szegedi népnyelvben tajcsol: német táncot jár, illetőleg öregesen, egy helyen topogva táncol. 14 Közli InczefiG., Művelődéstörténeti emlékek Szeged múltjából. MFÉM. 1971/1,145. 15 Beck P., Polgárőrségi majális 48 előtt. SzN. 1898, 110. sz; Senex: A Gedóban SzH. 1910, 295. sz. 16 Cserzy M., Az öreg Szeged 33. 910