Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
Készítése úgy történik, hogy egyenlő hosszúságú nádakat végeiken V-alakban bevágnak, majd Tcözepükön küllőszerűen átkötik őket. A négyszögletös sárkányhoz két, a hatszögletös és nyócszögletös sárkányhoz pedig három, illetőleg négy nádszál szükséges. Most a nádszálak bevágott végeit madzaggal körülkötik, ügyelve arra, hogy a nádvégek egyenlő távolságban legyenek egymástól. A mérést kis madzag segítségével végzik. Ezután a színes sárkánypapír, vagyis vékony selyempapír beszerzésére kerül sor. Az újságpapír nem jó, mert nehéz. A papírt leterítik a földre és ráteszik a nádvázat. A méretnek megfelelően úgy vágják körül, hogy a széleit még kovásszal, ritkábban csirizzel bekenhessék, és a körülkötött madzagra rá tudják hajtani, majd a papír belső részére ráragasztani. Ezután készül a nyerög, vagyis a sárkány közepéből és két megfelelő felső sarkából kiinduló madzag, amelyek aztán gúlaszerűen egy csomóban futnak össze. Ehhez a csomóhoz kötik a sárkánymadzagot, amellyel a föleresztés történik. Alsóvárosi gyerekek erre a célra régebben paprikamadzagot szoktak kérni, amelyről már .lecsipkedték a megszárított hüvelyeket. Nagy türelemmel és önmegtagadással bogozzák ki, mert köhögteti is őket. • A nyereg a sárkány legfontosabb része. Jól el kell találni az arányait, különben a sárkány bukfencet vet, kóvályog, nem áll ki, azaz a levegőben nincs szép, nyugodt tartása. A sárkány átellenes alsó sarkaihoz kerül az Y-alakú farok, amelynek ék alakú felső részét faroknyerög, Tápén gatya néven emlegetik. A farokra hurokkötéssel arasznyi távolságban a kimaradt papírból sallangokat, a végére pedig a szükséghez, vagyis a széljáráshoz képest papírcsomót, fadarabot kötnek. Ennek kolonc a neve. A sárkányt a gyerekek közös fáradozással készítik, felnőtt ritkán segít nekik. Mint mondottuk, a sárkányozásnak a szegedi tájon a tavasz az évadja. A jó sárkányt 150-200 méterre is föl szokták ereszteni. Utána kikötik. Legáltalánosabb a hat- és nyolcszögletes sárkány. Régebben ritkásan előfordult még a csillagsárkány, amelynek váza úgy készült, hogy a madzagkeretnek két szomszédos nádvég közötti részét középen madzaggal behúzták a sárkány közepe felé. Készítése nagyon körülményes volt, kevés gyerek győzte türelemmel. Afejessárkány keresztalakban elhelyezett két nád bekeretezéséből adódott. A felső kisebb rész olykor kerek volt. Ezt vékony hajlított fűzfavessző odaillesztésével érték el. A sárkányozás libalegelőn, még be nem épült nyomáson történt századunk elején. Azóta a sok villanyvezeték és távíróhuzal miatt a játék szinte megszűntnek tekinthető. Amikor valamelyik alsóvárosi gyerek ráunt a sárkányozásra, akkor társai előtt kijelentette : szabad a rappaj! Ez annyit jelentett, hogy levegőbe eresztett sárkányát bármelyik társának joga volt görönggyel, kődarabbal célbavenni, rappajozni, és ha sikerült, össze is zúzni. Ezért a sárkány gazdája már nem vehetett magának elégtételt. SÓSKÁZÁS. Néhány, főleg libapásztorgyerek összeállott sóskázni, vagyis abban versenyezni, hogy bicskájával a füves pázsitból ki tud nagyobbat egy darabban kimetszeni. Végül meghajigálták egymást vele. Tápén vajazás néven ismerték. SUGDOSÓ. Régi társasjáték volt, amelyet Kovács János szerint „a nagyobb és kisebb nemzedék mindkét nembeli ifjúsága együttesen" játszott. 54 A század elején már csak gyerekek ismerték, azóta kihalt. Volt benne egy angyal és egy ördög. Ezek félrehúzódtak. A többiek súgva nevet választottak, amelyet azután az angyalnak és az ördögnek kellett kitalálnia. Volt egy sugdosó is, aki szólította az angyalt : Angyal: Cincilin (a csöngetést utánozta szelíd hangon). Sugdosó: Ki van odakinn'} Angyal : Az angyal! Sugdosó: Mit keresd Angyal: Festéköt! Sugdosó: Milyet'} Angyal : Aranyalmát! Ha a nevet sikerült eltalálni, az illető az angyalé, illetőleg az ördögé lett, azonban még más próbák is voltak hátra. A játszókat sorban az angyal és az ördög kézrefogta, és előre-hátra himbálta, miközben kérdezte: angyal vagy-ë, ördög vagy-ël Nézz az égre, köpj a földre! Mindenféle tréfás dolgot mondottak neki. Ha nem nevette el magát : az angyalé, ha igen : az ördögé lett. Más próba volt, hogy mindegyiknek a szájába náddarabocskát dugtak. Akié nedves volt, az ördögé, akié pedig szárazon Kovács 409. 64
