Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
Tömörkény említi, 39 hogy katonák hadgyakorlat idején mars közben is ferbliztek. A szabály : „húsz nem húz, sánta nem gilt, licitálás nincs. Akinek többje van, viszi a vízit. Meglehetősen kurta és velős szabályzat." Szintén Tömörkény írja le 40 a század legelejéről, amint kubikosok munkára menet, a vasúti kocsiban vak szenvedéllyel ferbliznek. Egy öreg ravasz kubikos nekiugrasztja fiatal társát a játéknak. „Kivette a kártyát a zsebéből és forgatta a fiatal ember előtt... De azt mondja Jójárt Jóska: nincs pénzöm... Kérdi Kánya : Hát a fölpénz, amit kaptál? Otthon hagytam — feleli Jójárt — az asszonynál. Egy forintot hoztam el. Az mög köll. Addig forgatja azonban a kártyát, hogy csak belefognak. Kezdődik úgy kettesben a ferbli. Ez nem az híres ardahányi ferbli, hanem az a neve, hogy vak ferbli. Szabályai rövidek. Kánya Pál azonban el is mondja : a vízit adni muszáj, majzli nincs, besszer nincs, kóstáltatás nincs, húsz nem húz, a huszonegyet ki köll vágni, a hívás elmúlt. El ám. A hívás elmúlt, de alig mentek három stáció ellen, már elmúlt a Jójárt forintja is. Szomorúan nyúl a mellényzsebbe az ember, hanem hiszen abban ha akár könyökig vájkálna, akkor sem találna semmi egyebet, mint egy rossz bicskát. Kánya Pál pedig nem akar látni semmit, hanem csak adja a két első kártyát és azt kérdezi: — Mi a vízi? Rekedten mondja rá Jójárt József: —• Egy fél kubik. — Tartom — mondja Kánya. Megy a játék. A fél kubik elúszott, utána egy egész, aztán a másfél, a kettő, amint az már haladni szokott. Jójárt József homlokát kiüti a verejték. — Öt kubik, — mondja most már. Elmegy az is. A játék, amely a szaladó vasút kocsijában folyik, rettentő. Mert itt már nem a pénzét, a vagyonát adja oda, hanem a testi erejét teszi föl. Izmainak minden feszülését veti oda, szorgalmát ajánlja az ördögnek és munkáját, amelyet még csak ezután végez, s amellyel otthonra volna a kis családnak tartozandó, íme a színes papiros darabok játéka alá bocsátja. Már jövendő egy heti munkája ott van a kányaszeműnek a kezében, amikor Sós Mihály gödörgazda a kofák közül nagyot kiált. — Kászolódhat mindön embör, három minutum múlva helyben vagyunk. Tenné el Kánya Pali a kártyát nagy hirtelenséggel, de Jójárt a karjába kap: — Emeljük el. Dupla vagy semmi. Emelnek. Mire a vonat megállott, Jójárt Józsefnek a másik heti munkáját is elemelték, kétheti rabszolgaságot fordított rá a kártya." KENDÖRMORZSA. Régi pusztaföldvári gyerekjáték. Körbeültek, egyikük a kendörmorzsa közepén állott, a többiek pedig ezt dalolták : Kendörmorzsa, Szép mönyecske, Öleld, akit szeretsz! A kendörmorzsa választott egyet és vele táncolva dalolta: Ezt ölelöm, Ezt csókolom, Akit én szeretök. Zsiboldom, zsáboldom, A pünkösdi rúzsa. Iri deák kertye mellett, Ágasfája, vize mellett. Sárilipity-lotty! A szilléri oldalon Minden délbe dobogok: Ki főköti kardomat, Annak adom lányomat ! Főkötöttem kardodat, Add néköm a lányodat ! Cifra tükör, házi rossz, Otthon nem jó, másutt rossz! 41 39 Förgeteg János 136. 40 Homokos világ 171. 41 Koszorúk II, 93. 60
