Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

STÍLUSRÉTEGEK, TÖRTÉNETI ÉRTÉKELÉS Népzenénkben különböző korú és származású dallamok élnek egyidejűleg. Szegedi gyűjteményünk egységes zenei szempontok szerinti sorrendje is a legkülönbözőbb dalokon vezet végig. A szoros értelemben vett népdalok mellett a nép ajkán több száz éve élő történeti dallamokon is. A XVI. és XVII. századi, műzenei eredetű dallamok sok esetben népi dalhagyományból kialakított, nem a mai értelemben vett szerzemények, és éppen ezért folklorizálódtak könnyen. Ezért egyházi népénekeket, históriásénekeket, barokk dalokat is rendszerbe illesztettünk, hogy a kölcsönhatások és kapcsolatok, valamint a népzene fő vonalától elütő és a használat során is megőrzött különbségek minél jobban megmutatkozzanak. A következőkben igyekszünk elkülöníteni a stílusrétegeket, hogy a zenei jellemzőkön túl bizonyos történeti vonatkozásokat is megmutassunk, hiszen a stílusok kialakulása és élete többé-kevésbé korhoz köthető. 1. A sirató és stílusrokonai Sirató: l-l, 2. sz. A kevés alföldi sirató közül Szeged vidéke tartotta fönn a legkiérleltebb nagyformát : kötetlen szerkezetű, 5 4 21 kadenciával. Az 1-2. sz. sematikus siratóparódia. Területünkön viszonylag nagy számban ismertek a sirató stílus rokonai. Parlando dalok: IV. 54-61, (110) 122,123. sz. Táncdalok: IV. 64-66 sz. 2. Ütempáros zene a) Gyermekjátékok: II. 1-18. sz. Jellemzőek a hosszú, összetett darabok, melyek a rokon motivikájú, de stílusban fejlettebb betlehemesek dallamvilágának hatását is mutatják; valamint népdal-elemeket asszimilálnak, ill. helyenként kolomejka-ritmusú periódusba rendeződnek. b) Farsangi köszöntők: II. 19-21. sz. Zenei motivikájukban és szövegükben egyaránt a regösének rokonainak tekinthetők. Pünkösdölőkben : III. 1-4. sz. (Egyes részletekben) Az ütempáros építkezés nyomai felbukkannak még stofikus keretek között is, így barokk, dúr-hexachord dallamokban. 3. Pentaton, kvintváltó stílus: IV. 1-27, 33-35, (42-44) sz. Központi fontosságú a gazdag változatokban meglévő „Fúj, süvölt a Mátra szele" típus — IV. 13-17. sz. —, melynek cseremisz, csuvas párhuzamai vannak. A „páva" dallamcsaládhoz tartozik: IV. 1, 2. sz. 4. Dudanóták: IV. 30-32,40-41. sz. Általános dudanóta motívumból kialakított helyi típus: 40-41. sz. Feltételezhetően a hagyományos karácsonyi templomi dudálás dallama : 30-32. sz. 5. Gregoriánzsoltár : I. 3-6. sz. A magyar nyelvű gregorián éneklés különleges színt képvisel a szegedi paraszti hagyornányban. Minden valószínűség szerint széleskörű gyakorlat helyi maradványa. A zsoltár paródiák — I. 5-6. sz. — országszerte gyakoriak, általában lakodalmi, farsangi játékhoz tartoznak. 599