Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

d) Kapcsolat a Mezőséggel, Erdéllyel: Betlehemes dallam Valkányból. Mezőségi variánsai vannak. 78. sz. XVII. századi egyházi népének, a Rákóczi-nóta rokona. 4 variánsa Tápéról. Bár a dallam országosan ismert, a népi szakrális gyakorlatban betöltött szerepe Szegedet Csíksomlyóval köti össze. Ez ugyanis egyik központi dallama a csíksomlyai búcsúnak és az alsóvárosi havibúcsúnak. Megemlíthetjük, hogy Alsóváros és Csíksomlyó a XVIII. századig ugyanegy franciskánus rendtartományba tartozott. Ekkoriban számos névszerint ismert szerzetes működött mindkét kolostorban. Tinódi históriás ének változata Tápéról. Ismeretes még 2 bukovinai és 3 nagyszalontai variánsa is.* Az egyik dallama SzNd 37. A mi dallamunk 110. sz. A szegedi néphagyomány nemcsak dallamtípusokban kapcsolódik távolabbi területekhez, hanem olyan régies szokásokban is, amelyek az Alföldön másfelé ismeretlenek. Ilyen a rekordáló, vagyis ünnepköszöntő pünkösdölés, amelyet legkorábban éppen Szeged vidéki népszokásként Dugonics András jegyzett föl. Idősebb adatközlőktől még napjainkban is hallható, bár hagyományos ünnepi előadása már elenyészett. Egyetlen kiskunfélegyházi változatot nem számítva az Alföldről teljesen hiányzik. Megvan viszont Észak-, Nyugat-, Dél-Dunántúl és itt-ott Észak-Magyarországon. A karácsonyi templomi dudálás, illetőleg az orgonán való duda-utánzás hagyományának emléke főként Somogyban, Zalában és a palócoknál maradt fönn. A szokás Szegeden is élt. Erről a dudajátéknál szólunk bővebben. Sajnos, magát a helyi dallamot nem ismerjük. A 30. és 32. sz. dudanóták egyes dunántúli változatairól azonban tudjuk, hogy karácsonyi hagyományos templomi dudajátékhoz kapcsolódnak. A gyöngyösi pásztormisékhez hasonló, betlehemes dallamokat felhasználó két kompozíció emlékét a tápai hagyomány őrizte meg. Ezt Rajeczky Benjamin jegyezte föl. A múlt század végén még a templomban énekelték. Kodály hasonló nyomokra bukkant a Zobor vidéki Menyhén.

27 A szegedi népzenének e jellemzett kapcsolatai, illetőleg sajátosságai a Város múltjával, történelmi sorsával szorosan összefüggenek. A hódoltság korában a központi területek elnéptelenedtek, a peremvidékek, illetőleg a kiváltságokkal rendelkező parasztvárosok — mint Szeged is — megőrizték hagyományaiknak folytonosságát. Több régi dallamtípusról, szokásról, amelyeket a szegedi táj őrzött meg, föltételezhetjük, hogy valamikor az Alföld egész területén élt. Az egységes népzenei anyag, a helyi variánsok kialakulása Szeged városának és népének erős központi és irányító helyzetével magyarázható. A tanyára vagy a távolabbi temesközi falukba települt lakosság mindvégig szoros kapcsolatot tartott, részben még most is tart az anyavárossal. Oda mentek „haza", oda jártak vásárba, havibúcsúra, lakodalomba, rokonokhoz. A tiszai, marosi hajózás, kereskedelem közvetíthette távolabbi vidékek, így a Mezőség, Erdély dallamait. 27 Pásztor, L., Two Franciscan Christmas high masses containing Hungarian shepherd plays. Archivum Franciscanum Históriáim 1950. Rajeczky В., A gyöngyösi pásztormisék (1767). 1955, valamint Kodály Zoltán : Régi karácsonyi énekek. 1916. 581