Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Ángyomasszony kislánya, Belehalt a Tiszába. Mivel halásszuk ki? Szödjünk össze cserepeket, csontokat, Avval halásszuk ki. Túl a Tiszán ëgy barát, Süti, főzi a hurkát, Kérők tűle, de nem ád. Még aszondja: pofonvág. Pofon bizon a kutyát, Annak is a kis lukat.

19 Tapai változat : Ëgy elögy alma, Két elögy alma, Három elögy alama, Négy elögy alama, Öt elögy alma, Hat elögy alma, Hét elögy alma, Nyóc elögy alma, Kilencedik Befordulva Kiskutya kormányba. Vesd föl ángyom, vesd föl: malom tetejire. Még annál is messzebb : mint a Duna ide ! Ablakom alatt ëgy kiskert, Abba rúzsát ültettem, Oda kapott A szomszéd lány, Mind lëtipte a rúzsát. Főmöntem a bíróhon. Még aszonta a bíró : Lánnak való a rúzsa, Legénynek a bokréta.

28 HOLLEVA. Régi szajáni gyerekjáték.

21 Kerekbe állottak, a holleva középre ment. Forogtak és kérdezték: holleva? holleva? Ez kiszaladt a körből, a többi meg utána. Aki elfogta, az lett az új holleva. HUHÚZÁS. Sárral való gyerekjáték. Taped neve durrogatás, kuttyogatás. Már Debreczeni János leírja. Nyáron eső után a gyerekek egy csomó sárból nagyobb csészealakot formálnak, fölemelik, beleköpnek, és nyílásával lefelé a földhöz csapják, miközben ezt mondják : huhu, huhu palánta, akkorát durranjon, mint a város puskája! Ha a csapás jól sikerül, csakugyan nagyot is durran. Monostori kísérő mondóka : paprikapalánta, térgyig való sajáta. Nagyobbat szólj, mint a vármögye puskája. Huhu!*'

2 A tápai gyerekek ajkán : pu, bele palánta! Bolond, aki csinálta. Akkorát durranjon, mint a vármögye puskája. A játék más, szintén tápai módja, hogy a gyerekek nyári eső után egy csomó sarat körültaposnak, mire a közepe fölmered. Ez a bikatök. HUMÓCSKA. Egyik szajáni gyereknek bekötik a szemét, с s kivezetik humni. A többi elbúvik a szobában, vagy udvarban. Jeladásra a humó bejön keresni és mondja: 19 Kálmány II, 80. 20 Kálmány I, 80. 21 Kálmány II, 9Û 22 Kálmány II, 81. III, 102. 54