Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Szállj le páva, szállj le Ablak rostélyára, Hagy írjak levelet Mind a két szárnyadra. Vízön a bárkába, Sír ëgy galambocska, Rajna vize mellé Hallik zokogása. Ne sirass galambom, Ne zokogj érettem, Inkább kérd az Istent, Mást adjon helyöttem. Hitesd el magaddal, Hogy nem szerethetlek, Gyere inkább nézzed, Gyászos lakhelyemet! AMODA VAN ËGY HÁZ Árgyélus a neve, Akit abba főznek : Keserű a leve. Abba van ëgy asztal, Búval beterítve, Azon van ëgy pohár Méreggel mögtőtve. Istenöm ! Istenöm ! Hogy igyak belüle? Pedig látom, ez mán Neköm van készítve. Ott ül tizenkét úr, A. tanácsot töszi. Egyik azt kiáltja : Fő kő akasztani! Másik azt kiáltja: Fejit ë kő vonni! Harmadik azt mondja : Ifjúságátú Kár még mögfosztani, A szép göndör haját Szélnek erögetni, Szép pamuk gatyáját Szélnek lobogtatni, Szép pötyke csizmáját Szélnek összeverni! Az én vetött ágyam A börtön feneke, Beszélgető társam A börtön teteje. A kígyók és békák Gyertyavilágítóm Az ajtó benyitó Hajnali harangszó. Rászállott a páva Börtön bástyájára, Itt van az én kedves Galambom postája. Vidd a galambomnak, Ne sirasson engöm, Kérje a jó Istent, Adjon szabadulást. ISTENÖM DE BOLOND Akinek esze nincs, Hogy ad szabadságot, Kinek magának sincs?

17 *•• (Szeged) (Szeged) Akkó mondja néki Az ű édösanyja : Szerelmes szülöttem Mikó gyüssz mán haza? Akkó mögyök haza : Mikor asztalod padalját Kaszálófű hajtja. Tűzhelyed tetejit Fodormenta folyja, A kapud félfáját Rozmaringszál hajtja. Áztat tudod anyám : Hogy sohasem nem lösz! Majd émögyök én mán, Tengör szigetjibe, Hun a csillag ragyog: A magos egekbe. Nincsen énnéköm apám

r Aki papot hozzon. Nincs énnéköm anyám, Aki mögsirasson ! Ëtemetnek engöm Az erdei vadak, Mögsiratnak engöm Az égi madarak !

18 ( Száján) teivel. Ugyanott 202. Vö. még 209. Apáca. Janóczi András versezetének változata. Kálmány jegy ze~ 18 Kálmány II, 19. 527