Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Tápaiak szerint úgy menekült el, hogy egy béreslegénnyel ruhát cserélt. A király katonasággal kerestette fiát, A legény nem állott meg a katonák szavára, azért lelőtték. Őt temették el nagy udvari pompával, Rudolf helyett. A bujdosó Rudolfot a nép mindenfelé rejtegette. A tápai szérűskertben is bujkált, egy 8 éves kisJány hordta neki az ennivalót. Kálmány verbicaiaktól hallotta, hogy a szomszédos Besenyőn dolgozó kubikosok között is megjelent Rudolf. Egyiküknek kezéből kivette a talicskát, feltaszította a töltésre. Utána az embereket összehívatta. Hitványas ruháját kigombolta, és megmutatta, hogy Ő a Rudolf. Beszélgetett velük, bérüket keveslette. Utána elővette a bugyellárisát, és mindegyik embernek adott 5-5 forintot. Elköszönt tőlük, de kérte őket, hogy senkinek el ne árulják, hogy itt járt.

60 Népmesei és ponyvaregényi mozzanatokban, nyilván még panoktikumi reminiszcenciákban is ugyancsak bővelkedik egy századunk harmincas éveiben megörökített gyevi változat.

61 Eszerint a király Rotschild lányának tette volna a szépet. Ezt Rudolf nagyon röstellte és a lányt agyonlőtte. Az apa elment a tájékozatlan királyhoz, és ítéletet kért tőle: mit érdemel az a bűnös, aki meggyilkolt valakit? Halál fejibe halált. Jól van — felelte a zsidó —, szavadat adtad. Tudd meg, hogy fiadat ítélted el, mert lányomat elpusztította. A királyi szót nem lehetett megmásítani. Megölni nem ölette meg, hanem fényes áltemetést rendezett, Rudolf pedig vádlója kezébe került. Ez vasketrecbe záratta, kínozta, éheztette. Ebbe a szobába senki sem léphetett be. Egyszer az egész család elutazott, csak a szolgáló maradt otthon, aki lakatos vőlegényével kinyittatta az ajtót. Rudolf már bőrig lesoványodott. Arra kérte őket, hogy rakják ládába, üljenek vele vonatra és vigyék Kossuth Lajoshoz. így is történt. Kossuth most azzal hívatta magához a királyt, hogy olyan három madarat mutat neki, amilyent fia halála óta nem látott. Ferenc József meg is érkezett Kossuthoz, aki megígértette vele, hogy a szoba függönye mögé rejtett Rudolfot a szolgálót és a lakatost nem lövi le. Amikor meglátta fiát, csakugyan a fegyveréhez kapott és célozni akart, de ebben Kossuth megakadályozta. A király ezután visszament Bécsbe, Kossuth most Rudolfhoz fordult : Ne búsulj semmit, leszel te még király, én teszem majd a fejedre a koronát. Amikor az első világháború kitört, a bujdosó Rudolf ezt üzente apjának Bécsbe: Édös tanító apám, hallom, hogy bajban vagy, Hazamönjek-ё mögsegíteni? Gyere leiköm, gyerököm, — viszonozta a király — rúzsákkal rakatom ki az utadat! Inkább Rotschild-fejekkel rakasd ki! — izente vissza Rudolf a kengyelfutóval. Azt az egyet nem töhetöm édös fiam, mert űk nyomják neköm a pézt a háborúhon. így hát csak nem jött haza Rudolf királyfi.

62 Magunk is hallottuk gyermekkorunkban, hogy Hindenburg német hadvezér nem más, mint Rudolf, aki majd diadalra juttatja a magyarok ügyét és megalapítja az aranykort. Amikor Ferenc József meghalt, Tömörkény szerint

63 öregek hittel erősítgették, hogy a háborúnak most már hamarosan vége lesz. Mert most már megjött bujdosásábul a Rudol, hozza a békét. Mert ez az új király ez a Rudol, csak éppen más néven van, hogy az ellenségek föl ne ismerjék. Tömörkény a századfordulón sok paraszti tisztaszobában látta Rudolf képét is. A szentképek mellett még Ferenc József, Erzsébet, Kossuth, Rudolf. „Erzsébet és Kossuth képére gyászfátyolt akasztanak, leginkább olyat, amelyet már halottért kalapon vagy sipka körül viseltek. Rudolfnak ebből nem jutott, mert ez nem halt meg, hanem csak el van tüntetve."

64 60 Hagyományok I, 160. 61 Barna Dezső tanítójelölt gyűjtése (1935). Változata Herrmann 9. 62 Kálmány kéziratos gyűjtéséből Herrmann 10. 63 A kraszniki csata 400. 64 Munkák és napok 207. '519