Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
A síkság szélén, mint valami őrült felleg; talpra állott bizonyos legelőménes, és egyenesen végigfutamodott a pusztán, Ferenc József kocsija elé... Az összeütközés a megvadult ménessel elkerülhetetlennek látszott. Ferenc József egy pillanat alatt ledobta sarkig érő köpönyegét, és arra készülődött, hogy egy vakmerő ugrással odakint terem a hintóból. A császáron még mindig a díszegyenruha volt, melyben; a küldöttségeket fogadta Szegeden. „Ebben a másodpercben a közeli erdőben feketeinges lovasok nyargaltak ki, akik karikás ostoraikat kibontva gondolkodás nélkül a közelgő ménes elé vetették magukat... A középső lovas... kinyújtotta azt a hosszú karját, amelynek tán párja sem volt Dorozsmától Szegedig, aztán ezzel a vitorlával meglengette a kezében tartott hurkot, hogy az elrepült, mint az istennyila. Egyenesen a szemköztjövő vezércsődör nyakába. A csődör felágaskodott a hurok érintésére, aztán még vadabb elszántsággal vetette magát előre — egyenesen Ferenc József hintájáig — ott fogta le rohanásában az a rettenetes kéz, amely a hurok végét tartotta. Ferenc József állva maradt a hintóban, amikor ezt a pusztai jelenetet néhány lépésnyire maga előtt szemlélte. A rövidnyakú ember azután intett a legényeinek, a nyeregbe úgy ugrott fel, mint a tornász a bakra, és árvalányhajas kalapját megemelte Ferenc József hintója előtt... A betyárok tempósan haladtak a császár kocsija mögött, mint valami önkéntes kíséret... Az a félvad, bolondos lovaglás, amit a puszták fiai Ferenc József hintaja mögött rendeztek, legföljebb úgy tűnt föl, mint valamely kétségbeesett hőstett, amelyet vakmerő emberek, akiknek semmi vesztenivalójuk nincs : megreszkíroznak a nagy kísérettel, fegyveres emberekkel utazó császár mögött... Város tornyai tünedeznek föl a távolban, mint valami csodálatos megváltás. Az az elöl lovagló, sohasem engedő, széleskötésű ember, aki mintegy ősvilági kentaur ül a ló hátán, aki egy másodpercre sem veszi le hideg, fürkésző tekintetét, a feléje szegeződő puskacsőről, sem Ferenc József feléje forduló arcáról — most valamit kiált a hintó után : Rúzsa Sándor üdvözli f ölségödet ! Sándort később elfogták, és a budai császári országos törvényszék elé állították. Halálra ítélték. Csak annyit kért, azt írják meg Ferenc Józsefnek, hogy ő volt az, aki legényeivel Szeged és Félegyháza között a kocsiját kísérte. Nemsokára staféta hozta Bécsből, hogy az uralkodótól kegyelmet kapott. Később a börtönből is szabadon bocsátották. Hazajövet Budán Andrássy Gyulának fölüzent, hogy Kufsteinből keresi Rúzsa Sándor. Azt kérte tőle, hogy tegye meg zsandárnak a szegedi földeken. A gróf ezt meg is ígérte, de mégsem teljesítette. Eddig Krúdy Gyula. Robert Neumann osztrák író Rúzsa Sándor-regénye szinte egyidőben íródott Móriczéval. Semmi nyoma, hogy Krúdy ábrázolását ismerte, Móriczcal pedig találkozott volna, és így nem is tudott magyar írótársai szándékáról. Neumann nagyapja falusi kocsmáros volt hazánkban. A betyárvilágról szóló személyes visszaemlékezéseit a már Bécsben született apró unoka kíváncsian hallgatta. A harmincas évek elején Rúzsa Sándorról szóló regény írására szánta magát. 1935-ben Budapesten járva, dokumentumokat gyűjtött tervezett műve számára. Ekkor már Londonban élt, ahova a fenyegető hitlerizmus kényszerítette. Rúzsa Sándor-regényét 1938—39-ben angolul írta. Páratlan sikere volt, megjelent Amerikában is. Lefordították norvég, finn és dél-amerikai spanyol nyelvre. A Metro-Goldwyn filmet akart készíteni belőle, de a háború idején az amerikai vezérkar a magyarbarát filmet nem tartotta időszerűnek. A regény németül először Svájcban jelent meg (1944). Ezt követte egy angol olcsó kiadás. Csak 1958-ban jelent meg a regény végleges német fogalmazásban. 41 Sajátos módon még egy kiadónak sem jutott eszébe, hogy magyarul is megjelentesse. A korról való diagnózisa egyezett Móriczéval: a zsarnokság és embertelenség apokaliptikus szörnyetege ellen minden módon védekezni kell. Védekezni nemcsak a politikusok és hadvezérek körmönfont okoskodásával, szívtelen számításaival, hanem a mondák és legendák hőseinek küldetéstudatával is. Akár Móricznál, Neumann szemében is Rúzsa Sándor ilyen Parsifal-szerű reiner Tor, gyermeteg hős, 41 Az íróról és regényéről személyes értesülések alapján Krammer, J., Ein deutscher Rózsa Sándor-Roman. Robert Neumanns „Die Freiheit und der General." Annales Universitatis Scientiaruirii. Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Philologica V, 47. 514
