Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Csak emlékeztetünk rá, hogy a Roland-énekben Nagy Károly a császári trónon, a legünnepélyesebb nyilvánosság előtt üti ellentmondó feleségét arcul. TATÁRJÁRÁS. Emlékezetét Szegeden is az ismert mondóka helyi változata őrizte meg : Kata, Panna gyertök elő, emönt mán a kutyafejű tatár. E szavakkal csalogatták volna elő búvóhelyükről a tatárok a magyar fehérnépeket. A mondóka bővebb tápai kifejtése: Hát az úgy vót, hogyhát átgyüttek a Tiszán a kutyafejű tatárok. Oszt akkó mán a Tiszába kiabálták: Gyertök elő, Kata, Panna, Róza! Elmöntek mán a kutyafejű tatárok. Aztán akkó szödték össze, akit csak mög bírtak fogni. Akit mögtanáltak, el bírták kaparítani. Még az ablakon is beszóltak : Gyertök ki Kata, Panna, emöntek a kutyafejű tatárok ! Két testvér mög a poszmatba (trágyadombba) elásta magát. De csak mögtanáltak űket. Ezt a két ëgytestvért is ëvitték a kutyafejű tatárok. Mikó tatár fogságba estek, ott nem ismerték föl egymást. Egy idő múlva mögesküdtek (házasságot kötöttek), aztán visszagyüttek az anyjukhon, de közbe möglött a kis családjuk. Kimönt az új házaspár főzni a kalánvert galuskát, az anyjuk mög közbe énekölte: Lányomnak a lánya, fiamnak a fia, Fiamnak a fia, lányomnak a lánya. Rágyüttek a fiatalok, rögtön azt kérdözték: anyám, mié énekölte ezt? Hát nem merőm mögmondani, hátha egymástul el is váltok. De aztán csak ëmondta : Ezt terátok a kutyafejű tatárok hozták. Të a fiam vagy, të mög a lányom. Aztán néztek egymásra, ëfogta űket a rémület. Osztán most mán ebbe bele köll nyugodni, hogy űk olyan nagy veszélybe vótak, hogy nem üsmert rá ëgyik a másikra, hogy űk egytestvérök. Az anyjuk mög nem akarta mögmondani, hogy mié énekölte ű ezt.

6 Egy múlt század derekán följegyzett mondai történet az Ábrahám-Fúrús szegedi család gazdagságát hozta a tatárjárással összefüggésbe. A kor tudákos stílusában átírtörténet szerint a Fúrús család tagjai a tatárok elől a Városon kívül egy boglya tövét ben vonták meg magukat. Egyszer egy lovas közeledett feléjük, aki keresztény módon rimánkodott ételért. Meg is kínálták. Evés után lefeküdt, de nemsokára hét pogány lovas közeledett a boglya felé, és a vendéget megadásra szólította föl. Ő azonban szájában két hegyes tőrrel lóraülve, a tatárokra tört. Sikerült is legyőznie őket. Utána Fúrúséktól elköszönt, akik a lemészárolt pogányok pénzén meggazdagodtak.

7 A mondánál számot vethetünk török hódoltsági történet visszavetítésével is. TOLDI MIKLÓS. Már Dugonicsot is ihlette a szegedi Toldi-hagyomány: Miklós viselt dolgait a Város mondai tudatára jellemző módon Mátyás király idejébe, illetőleg a hódoltság korába helyezi. A mondának egyik, Kálmánytól megörökített verbicai változata a Kinizsi-hagyománynak is több elemét magábaolvasztotta. Mindezeknél nagyobb jelentőségű Debreczeni János följegyzése : Toldi gyermekkorában Budán a királyi konyhán szolgált. A szakácsné vízért küldte a Dunára. Miklós két háromakós hordót kapott föl, és azt hozta tele vízzel. Erejének híre Mátyás királyhoz is eljutott, aki vitézei sorába fogadta. Hamarosan főtisztségre emelkedett. Egyszer a királynál volt vacsorán. Az asztal körül olaszok hetvenkedtek. Toldi hiába nyomkodta véresre a király lábát, hogy bátorságot öntsön beléje, ne féljen tőlük. Ezt Mátyás zokon vette. Máskor az olasz katonák fölingerelték. Erre mindkét szűrujjába huszonöt fontos követ tett és lebegtetésével a földre terítette őket. Bevádolták a királynál, aki Miklóst éhhalálra ítélte, börtönbe záratta. A szakácsné azonban könyörületből a kulcslyukon kenyérdarabocskákat dugdosott be neki és ezzel megmentette Toldi életét. Történt, hogy egy török vitéz garázdálkodott az országban. Mindenkit megölt, aki szembefordult vele. Elbizakodottságában mise idején az oltárra ült és az égő gyertya lángjánál gyújtott pipára. A király nagyon elszomorodott, hogy nincs, aki a törököt megalázza. Mostmár fájt neki Toldi pusztulása. A szakácsné azonban megvigasztalta : Toldi még él. A király néhány emberével tüstént elment Toldi börtönébe, ahol a csont és bőr Toldit nagy szoe Tápé 668. 7 A monda forrása MNGy. XIII, 473. 494