Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

a múltban, amikor még sokan ültettek dohányt, dohánycsomózáskor nagyon kapós volt a jó mesemondó. Keresve keresték, mert a dolgozó, de a mesére is hallgató közönséget mulattatta. Ahol ily ember volt, oda szívesen mentek dolgozni. íly alkalmakkor aztán a mesemondónak ki kellett rukkolnia: mentül szebb meséket kellett mondania." A család körében öregek meséltek gyerekeknek, unokáknak, de a felnőttek is szívesen hallgatták. A korán esteledő téli napokon a darvadozás egyik meghitt fajtája volt ez. A tanyákon korán feküdtek, későn keltek — írja

40 máshol Tömörkény —, mert télen szokás kiheverni a nyárnak alig pihenéses, erős munkáját, amikor úgyszólván az este egybeolvad a virradattal. Télen, ólmos föllegek idején, ha korán sötétedett, a lepihenés idejét inkább a sötét szobában várták, ülvén a padkán a búboskemence körül. Ez a darvadozás, a mesemondás ideje. Ilyenkor a sötétben nőnek meg a mesemondás különféle beszédeiben a táltosok, boszorkányok, szakállas farkasok, a Süvöltő manó és a Fanyűvő óriás." A mesemondás tanyai hagyományairól, az áthagyományozás jellegzetességeiről Tömörkény a század elején még máshol is hírt ad. Ezt a folyamatot örökíti meg A tanyai ember Ág Illése.

41 Elmondja, hogy Szluha Ágoston, aki a múlt század ötvenes éveiben Csaplár Benedek mesegyűjtő diákközösségéhez tartozott, jogász korában hallgatta aratás idején az alsótanyaiak mesélését. Egy alkalommal azonban rákerült a mesemondásban a sor. „Szluha gondolkozott is, hogy miféle mesét mondjon, de nem tudott egyet sem. De aztán hirtelen eszébe jutott, hogy nem feledte el még Homéroszt, hiszen itt van a fejében teljes egészében az Iliász. Elmondta, hát nekik részletesen, dús jelzőkkel a lányesetet, a háborút, Patroklosz halálát, Ákhillész bosszúját, Hektor halálát, mindent úgy, ahogy kellett. Az emberek könyörögve szóltak neki : jaj de szép, ugyan mondja el mégegyszer, mire is az emberek a mese csodálatosságában elszenderültek, s ő is a tanyai ágyába szabadulhatott a tarlóról. Két napig azután nem juthatott ki a kazal tövébe a népek közé, mert más egyéb dolga volt. Harmadnap estenden kiment megint mesét hallgatni. Már szólt a mese, mikor melléjük heveredett. Egy ember fekve a tarlón, mesélte Homérosz Iliászát. Úgy, ahogy történt. De nem volt már abban sem görög, sem trójai, hanem ottan magyarok és törökök hadakoztak szigorúan a vár körül, s a szép magyar szűzlány elrablásán kezdődött a lélekveszedelem. A falovat is kieszelték a magyarok és a legelső magyar harcos csakugyan itt is megölte a Hektor nevezetű török huszárt. Ez a vége a mesének, mint Homérnál is, és a szenderedő emberek, a fejük alját keresvén, elmerengve mondták: Sok kemény magyar katona volt köztük, de egy sem volt olyan vitéz legény, mint Illés, az Ág Illés." Manapság a hagyománynak a tanyán már nyoma sincs. A civilizáltabb, dolgos alsótanyai földmívesek egyenesen lenézik a mesélést: már paraszti passziónak, dorozsmai szokásnak, tehát elmaradottságnak minősítik. Szerintük ugyanis már csak a dorozsmaiak tudnak és szeretnek mesélni. Ebből a szempontból nyilván szerencse, hogy Tombácz János a szegedi tanyavilágból a dorozsmai földre került át, ahol páratlan tehetsége szabadon bontakozhatott. Az ötvenes években mindenesetre találkoztunk még néhány mesemondóval: Pusztaszeren (Papp János 1956), Dócban (Lele János 1954), Csöngőién, továbbá a bánáti Tordán (Sípos József) és Csókán (Korponai Antal), de magnetofonunk még nem volt. Figyelmet érdemel Katona Imrének 1940 tájáról szegedi egyetemi hallgató korából származó, később is kiegészített kötetnyi tápai meséje, amelynek mielőbbi megjelenését szívesen várjuk.

42 Juhász Antalnak van még a közelmúltból néhány magnetofonra vett csöngőiéi meséje. 40 Akrasznikicsata83. 41 Ethn. 1914,97. 42 Katona L, Prózai epikus hagyományok. In: Tápé 643-669. Összesen, mintegy 230 szövegről tesz említést. Ebből néhányat közzé is tett. Egyes szövegek már az Ortutay Gyula kezdeményezte Tápé-szeminárium közleményeként is megjelentek. Délvidéki Szemle 1942, 341, 393, 438, 484, 533. Vö. még Tündérmesék Tápéról. Gyűjtötte és közreadja Katona I. Szeged 1977. „Mini" kiadás. 488