Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
ereszti, a csinált virágra egyik sem száll rá. 10 Dugonics aligha merített idegen forrásból, sokkal inkább az élőszavas, talán éppen szegedi szószéki hagyományból. 11 Máshol, a születésnél idézzük a kereszteletlenül elhalt Lelköcske üdvözülésének legendameséjét, amelyet ismereteink szerint sem a hazai, sem az európai folklór még nem örökített meg. 12 Kálmány több parasztkörnyezetbe helyezett, máshol már idézett temesközi története Mihály arkangyalról, Szent Kristófról és másokról 13 szintén az egyházi folklór világát idézi. A mi ismereteink szerint társtalanul áll két, orthodox kolindákra emlékeztető, töredéknek tetsző legendamese, amelynek sem hazai, sem idegen változatáról nem tudunk. Az egyiknek Keresztelő Szent János a hőse, még Kálmány gyűjtötte Magyarszentmártonban. 14 A másik Tamás apostolról szól. Ezt mi jegyeztük le Alsóvároson. 15 Lássuk az elsőt: Keresztelő Szent János kétszer született. Másodszor Szűz Szent Dorottya szülte a világra. Mikor az Úr Szent Péterrel a földön járt, Szűz Szent Dorottyától kért szállást. Meg is háltak, majd Keresztelő Szent Jánoshoz indultak. János pap volt. Éppen akkor volt falujában a búcsú. Megérkeztek. János a kertjét mutogatta az Úristennek: nincs abban egy szál gaz sem. Az Úr azonban egy szál gazt elejtett. Amikor visszafordultak, már térdig ért. János elröstellte magát, és ki akarta szakítani. Ahogy szakajtotta volna, nem tudott tovább menni, mert kezében a gaz égni kezdett. így aztán az Atyaisten ment a templomba, Szent János képében ő szolgálta el a misét. A nép nem is gondolta, hogy ki volt a misemondó. Amikor Péterrel kijött a templomból, a szent kapu is kinyílt. Jánosnak a lángokban már csak a szíve látszott. Péter megszólalt: Uram, Teremtőm, ne hagyd elföldelni. Az Úr ezért megparancsolta neki, hogy a szívet vegye föl és tegye a tarisznyájába. A búcsúnap elteltével visszafordultak, ismét Dorottyához mentek szállásra. Másnap reggel, amikor az Úristen kiment a szobából, Dorottya kinyitotta a tarisznyát. Kivette belőle a szivet, de hirtelen kinyílt az ajtó. Ijedtében a szájába kapta, lenyelte. Megfogant, és így ő szülte meg ismét Keresztelő Szent Jánost. Az alsóvárosi Tamás-története : Éppen vasárnap volt, amikor az Úr Jézus Péterrel a földön vándorolt. Elfáradtak, bementek egy házba, ahol Tamás élt. Tamásnak szép szőleje volt. Sokat fáradozott vele, minden örömét benne lelte. Nem tűrt meg benne egy szál gazt sem. Ahogy beszélgettek, Tamás háta mögött hirtelen egy hosszú szál gaz burjánzott föl. Buzgóságában kiszakította, mire az Úr megparancsolta neki, hogy most már az egész szőlőt irtsa ki, mert vétkezett a vasárnap szentsége ellen. Jézus a szőlővesszőkből tüzet rakatott vele, őt meg a lángok közé ültette. El is hamvadt, Tamásnak csak a szíve maradt meg. Ezt Péterrel a tarisznyájába rakatta. Vándoroltak tovább. Sehol egy ház, pedig már nagyon elfáradtak. Egyszer mégis egy tanyához értek. Szegény házaspár lakott benne. Volt egy szép, jóravaló nagylányuk is. Az Úr Jézus szállást kért tőlük. A gazda jószívvel hívta be a vándorokat. Péter a tarisznyát a fakilincsre akasztotta, majd leültek pihenni, beszélgetni. A lány egyszerre valami jó szagot érzett, ami Tamás szívéből áradt feléje. Belélegzetté, és azon nyomban meg is fogant tőle. Másnap megköszönve a szíveslátást, Jézus meg Péter továbbvándorolt. A lányt szülei tisztességesnek nevelték, és nagyon elszomorodtak, amikor látták, hogy micsoda szégyent hozott rájuk. De megtörtént, hát megtörtént. Jézusék kilenc hónap múlva haladtak visszafelé. Újra betértek a gazdához. A lánynak már éppen eljött az órája. Az Úr Jézus kiküldte Pétert, nézze meg, hogy mit lát az égen. Péter először kutat látott. Valaki bele akarja magát majd ölni. Jézus újra kiküldte, most meg akasztófa tűnt a szemébe, megjelentve, hogy mi vár az újszülött magzatra. Harmadszorra is kiküldte Péter most a megnyílt egeket látta. Jól van — mondta az Úr — Tamás most már újra megszülethet. Úgy is lett. A lány a Boldogasszony ágyában (gyerekágyban) halt meg, mindjárt meg is üdvözült. 10 A virágpróbáról van szó. 11 Dugonics A., Cserei, egy honvári herceg. Szeged, 1808, 94. Sokat hangoztatott követelmény, hogy egyszer sor kerüljön Dugonics egész irodalmi munkásságának folklór szemléletű elemzésére. 12 Lelköcske. Idézve még Tombácz János 696. 13 Kálmány 11,150. III. 139-151. 14 EA.280L 15 Ábrahám-Ködmen Józsefné Márki Piroska ajkáról (1974.) 469
