Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A Napot az égen a szőregi öregektől Napvezető néven emlegetett csillagkép vezeti. Előtte jár a Napnak.

50 A napfoltokat sokféleképpen magyarázzák. A magyarszentmihályiak szerint ember van benne, aki széttekint az egész világon. A városiak, vagyis a szegediek, továbbá magyar szentmártoniak asszonyfejet látnak benne. Az ószentivániak szerint Mária van benne, meg a Kis Jézus. Ezt a szemléletet talán a Jelenések Könyvében Napbaöltözött Asszony alakja ihlette. Másként: Jézus feje van benne, ő vezeti, kormányozza a Napot (Magyarszentmihály). Ismét más magyarázat szerint félkenyér látható benne.

51 A boszorkánypörökben olvassuk, hogy a bűbájosok napbanézéssel iparkodtak az elveszett jószág nyomára jutni. 1730. Lörik Marianna vallja, hogy leánykorában Besztercebányán Mogyori József közönséges gazdaembernél szolgálván, az tanított a őtet az napba nézni: hogy fehér makkot megtörvén, annak olajával szeme fényét megke rite és az gyenge napba nézvén, annak sugárjai megmutatják, ha valakinek valami élté velyedett marhája, jószága vagyon. Másik helyen : az Nap megmutatja bötük szerint, hol vegyen olyan elveszett jószága Jámborabb tápai öregasszonyok még a közelmúltban is Kisasszony (szept. 8) hajnalán ki szoktak menni a Tisza partjára napköltést várni. Hitük szerint a fölkelő Napban meg lehet Máriát látni. Talán innen a régi szőregi hiedelem is : a hajnal Mária lakóhelye, ott pihen benne.

53 A kuruzslók fürdővizét a múlt században olyan helyen szokták elönteni, ahová nem sütött oda a Nap. Kovács János írja,

54 hogy a régi szegedi javasasszonyok ráolvasásaikat így kezdték: dicsértessék a Nap járása, dicsértessék afényös Nap, dicsértessék a ragyogó napsugár. Sándorfalvi, gyevi szójárás szerint nap alatt van már az a lány, aki kiszemelt menyasszonya valakinek. A régi gyevi gazdák igyekeztek, hogy még napkölte előtt kiérjenek búzát vetni. Amikor a Nap éppen feljött, a vetnivaló búzával telt zsákokat oda szokták ütögetni a Földhöz. A Napot tréfás városi szójárás szerint minden áldott hajnalban szlovákok, másként románok tolják nagy rudakkal a helyére. Ha fényesen süt akkor meg román aszszonyok sikálták ki (Tápé).

55 A Nap főkel, halad, delel az égen, süt, forró nyárban hét ágra süt, ha kis nyári felhő takarja el : kupakol, este áldozik, leáldozik, fahögybe ér, tréfásan vajasára ér. Másként a térváriak szerint: odajár mán a nap, ahun a kúdús a vajjal elbukott. Szőregi változata: ott mén mán a nap, ahun a kúdus a vajat elöntötte. Mondai hátteréről a csillagoknál esik szó. Öregek között élő hiedelem, hogy a Napra csak azt szabad mondani, hogy leáldozik, azt nem, hogy lemén. A Nap ennek hallatára azt mondja: eredj te le a poklok fenekire!

56 A leáldozó Napot Kálmány temesközi hallomása szerint a mókus eszi meg.

57 A tordaiak viszont úgy tudják, hogy a Napot cigánygyerekek húzzák le az égről. Napáldozat, napszállat, naplemönt, naphajlat, alkunyat, tápaiasan napáldozás után öregek szerint már nem jó a házból semmit kiadni, mert különösen a gyereknek elvész 50 A csillagok 25. 81 EA.2810. 82 Reizner IV, 463,466 ; Kovács J. 346. 88 EA.2810. 84 Kovács 341. 88 EA.á810. 56 EA.2810. Magyarszentmárton. 67 EA. 1810. 441