Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Ögyedöm, bögyedöm, pimpolára Szól a rigó rokoncára. Cérnára, cinögére, Hiss ki liba a mezőre ! Pad alatt pad alatt Főd alatt, Sárga csikó Nyerög alatt. Lófuttató, juttató, Nem vagyok én félnyakú. Isten kovácsa vagyok, Réz pácával kongatok : King, kong, Szabó Pál, Te ereggy ki, Te humjál ! MONDÓKÁK, SZÓHABARLATOK. A szavak játékának ritmikus öröme szülte azokat az akárhányszor értelmetlen, de mégis kellemesen hangzó, olykor pajzánkodó, sebesen mondandó szövegeket is, amelyeket nemcsak gyermekek, hanem jókedvű felnőttek is szívesen mondogatnak. Tréfás alsóvárosi vendégségbe hívó : Én általam, kendtök által, Gyek kendtök a résön átal. Ha hoz kendtök : öszik kendtök, Ha nem hoz kendtök : Nem öszik kendtök. A hét napjainak más vonatkozásban is idézett fölsorolása : Hetfe hetibe, Kedd kedvibe, Szerda szerelmibe, Csütörtök csűrjibe, Péntök pitvarába, Szombat szobájába, Vasárnap Isten házába. Ide tartoznak a nyilván tanítómesteri eredetű szóhabarlatok, amelyeknek sebesen való elmondására bíztatják egymást, miközben könnyen beletörik a nyelvük. Möguntam gyönyörű Győrnek Győr várába laktomat. Mert a Duna, Rába, Rábca Rákja rágta lábomat. ( Szőreg) ÁLLATHANG-UTÁNZÓK. A nyelvi játékok közé tartoznak végül és meghitt természetközelségről tanúskodnak a Kálmánytol nagy számban megörökített hangutánzók. Fecske: csöcsit, csöcsit, a farát. Gyere be, gyere be, főzzél galuskát, Túrúval galuskát, Vajjal tésztát, Zsírral levest, Olajjal kápisztát ! Galamb: Ó, ó, ó, közös jószág Sosë vót jó ! 425