Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Szentkútról szóló ponyvanyomtatvány (Szerző gyűjteményéből) dag ember azonban oktalan gőgjében betömette a kutat, amely azonban minden reggelre kitisztult, ki­lökte magából a belehordott földet. A másik, inkább emlegetett legenda szerint 1791-ben történt, hogy itt a pusztán az egyik pásztor éjfél tájban erre terelte a nyáját. Egyszercsak ismeretlen forrásra akadt, amelyből fényesség sugárzott ki. A fényességben a pásztor Máriát pillantotta meg, és az angyalok énekét hallotta. Látomásának hírére mindenfelől jöttek zarándokok az erecskéhez, amely a jelenés után is megmaradt. A hatóságok a forrást be akarták tömetni 185 , de csak egy káromkodó természetéről hírhedt ember vállalkozott a munkára. A forrás azonban kihányta magából a földet, sőt nagy kúttá szélesedett. Más legendákat is emlegetnek. A szentkút úgy keletkezett — mesélte Goróf Julis tapai asszony — hogy egyszer a földjének gazdája, aki ott lakott, észrevette, hogy víz serkedt föl rajta. Csodálkozott, hiszen a héten nem is volt eső, a kút is messze esett hozzá. Ellapátolta. Másnap azonban még több víz fakadt a helyen. Hát, ha az Isten hagyta, én is hagyom. Én szét nem hányom —• mondta az ember. Egyszer látja ám, hogy egy mankós koldus megy az úton, aki észrevette a forrást és odament, a botot szépen a földbe szúrta és mosakodni kezdett. A gazda alamizsnát küldött neki, hozzá is fogott az evéshez. Majd tovább akart menni, de a mankót nem tudta kihúzni; gyökeret vert, kizöldelt, maga pedig meggyógyult. A forrás mind lejjebb haladt, oldalát pedig kikövezték. A mankóból hatalmas kétágú fa lett. Még most is látszik. Ennek lenyesett szálkáit a csólyósi búcsúsok fogfájásról használ­ják: a fájós fogat bökdösik vele. A Tömörkényiek viszont úgy tudják, hogy egy gazdag földesúrnak volt egy nyomorék lánya, aki csak mankóval tudott járni. Egyszer a mai szentkút helyén vezetett el az útja. A mankója hirtelen le­szaladt a földbe, amelyet ki akartak ásni, de forrás fakadt körülötte. Amikor a földesúr meghallotta hogy a kutat szentnek nevezgetik, trágyával betömette. Reggelre azonban kihányta a trágyát és újra tiszta víz fakadt benne. Ez többször megismétlődött, sőt a víz tükrében Mária képe is megjelent. Ez a földesurat, de az ellenkező papokat is megrettentette, és most már ők sem akadékoskodtak. les /79/. ^ Ferencz Szállási nyilasok között lévő kútnak ell semmisítése, mely a köznép között Szent Kút neveztetik s bálványoztati к, Ttetes Feő kapitány Úr meghagyásábul determináltatott. A fél­egyházi tanácsjegyzőkönyvéből. Tálasi István baráti közlése. 400

Next

/
Oldalképek
Tartalom