Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Radnajáró lâgény (Századfordulóid Néprajzi Múzeum szívességéből, Itsz. F 46 365. Keglovich .; ? Emiiné fölvétele ) A magasra tartott radnai ágakat is teleaggatták koszorúval. Akinek véletlenül nem volt ága, annak a karjára akasztották a virágkoszorúkat. Talpai Mihályné jeles szegedi művirágkészítő szakmai visszaemlékezése szerint a díszítések között volt a színes virágokból, rózsából, nefelejcsből, szekfűből, gyöngyvirágból kötött radnai bokréta, szakmai nyelven biedermeier-csokor. Tetején picinyke galamb, csőrében apró nefelejcskoszorú. Arasznyi széles lecsüngő szalagján Isten hozott felírás. A lány öltözékéhez tartozott a blúzra tűzött, mirtuszból és gyöngyvirágból álló számos „gésacsokor", amely olykor az egész ruhát beborította, néha még a cipőre, papucsra is jutott belőle. A lány fejére került a hátul nyitott, mitruszból készített tornyos radnai koszorú, amelynek két oldalsó, mirtusszal megrakott csüngőjét a hajba is belefonták. Az asszonyokat mind e dísz már nem illette, őket élővirággal várták. Az öltöztetés és felvirágozás után harangzúgás közben megindult az ünnepélyes menet a hídon, majd az Oskola utcán. A polgári nép ugyancsak megbámulta őket. Érdemes itt idéznünk

168 egy nem mindenütt szabatos, de színes hírlapi beszámolót is : ...ünneplőbe öltözött-hozzátartozóik a búcsúsok elé vittek minden szükségest, hogy mire a Városba érkeznek, ne lássék rajtuk a hosszú út pora. A hídra már valamennyien szépen felöltözködve i, ,. MäJMegjöttek a búcsúsok SzN. 1905,223. sz. 398