Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A délelőtt az imádságé, könyörgése, a délután pedig inkább az éneké volt. Útszéli kereszteknél és temetőknél megfelelő imádságokat és énekeket végzett. Déli harangszóra elmondották az Űrangyalát, majd ezt énekelték: Óh Szűzanyánk, tekints reánk, Hisz Te vagy a mi pátronánk. Nézd kegyesen seregedet, Mely most, délben áld Tégedet. Mint ragyog a nap az égen, Teljes teli fényességben, Te úgy ragyogsz mennyországban, Királyi szép trónusodban. Ne hagyd néped, sőt oltalmazd, S a gonoszt tőlünk távoztasd. Védelmezz a bűntől minket, Juttasd egekbe lelkünket. Ebéd, illetőleg déli pihenő előtt a búcsúkeresztet földbe szúrták, a zászlókat küllőszerűen köréje fektették, majd a búcsúsnép térdencsúszva megkerülte. Közben ezt énekelte: Könyörülj Istenöm én bűnös leikömön, Szánakodjál immár szomorú szívemön. Haragodnak mennykövét, élös, högyös tőrét, Vödd vissza vétkeim büntető eszközét. Rendesen ilyenkor szokott a búcsúvezető egy abroszt is kiteríteni. Erre dobták a búcsúsok, de sokszor az idegen járókelők, nézők is filléreiket misepénznek. Az énekösembör kemény rendet tartott. Szorgosan ügyelt arra, hogy a férfiak és nők külön térjenek álomra. Ő szabta meg a pihenés idejét, többször elrendelte a szigorú hallgatást. Az Alsóvároson, Tápén, Újkígyóson de másfelé is máig élő mondai hagyomány szerint egyszer hirtelen nagy égiháború érte utói a búcsúsokat. Nagyon megrettentek. Erre az énekösembör felszólította őket, hogy álljon ki a seregből az, akin pénteken mosott ruha van. Egy csakugyan ki is állott, mire a vihar elcsöndesedett. r Öreg radnai búcsújárók mesélték, hogy egy asszonyt megszállott az ördög és nem akarta elhagyni. Úgy esett, hogy kalácsot sütött. Valamiért felbosszankodott és a kalácsra ezt mondta: ördög bújjék bele. Meg is történt. Evett a kalácsból és ezzel az ördög őbeléje bújt. Radnán alig tudták kiimá dkozni belőle. Ha a nép elfáradt, akkor kisszéköt csinált, vagyis lepihent a földre. Ilyenkor a búcsúvezető rendszerint valami épületes történetet olvasott nekik a könyvéből. A radnai búcsúvezető alakját a palánki születésű Czapik Gyula, későbbi egri érsek diákkori személyes élmények nyomán

148 ilyennek jellemzi: „Szeged vallásos népéletének minden évben visszatérő jelentős mozzanata volt a szegediek máriaradnai búcsújárása. Ennek élén több, mint negyven esztendeig egy vallásos, egyszerű szegedi polgárember, a Bénák bácsi állott. A búcsúk megszervezését a szegedi plébániák tudtával és felügyeletével ő végezte. Az úton mint egy parancsnok dirigált. A résztvevőknek egészségéről, ellátásáról gondoskodott, de főkép legendássá vált ősrégi vastag imádságoskönyvéből a lelki foglalkoztatást is ő irányította. Valósággal elpasztorálta a búcsúsokat. Programszerűen állította be az énekeket, jámbor törté148 Czapik Gy„ Zarándoklatok és búcsújárások ügyét rendezte... —Congregatio Concilii, Egyházi Lapok 1936,293. 390