Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
gyobb kegyelmeket nyertek. Nem is ögyébb az én kévánságom. Éllyetek ájtatos Búcsú-járók, és (néhanéha) a Radnai Boldogságos Szűznek szent képe előtt, érettem egy fohászkodást tegyetek..." 1809-ben öccse családjával Dugonics még harmadszor is elzarándokolt Radnára. Bizonyára azért, hogy régi jámbor élményeit fölfrissítse, egyúttal anyaggyűjtését a helyszínen kiegészítse és szem besítse... A Radnai történetek igazi népkönyvvé vált, eljutott a társadalom legszélesebb rétegeihez, amelyek valósággal „szétolvasták." Mint láttuk, népünk radnai búcsújárása a XVIII. század első felében kezdődött el, és azóta egészen az első világháború kitöréséig, Kisasszony napjára minden évben megismétlődött. A szegedi búcsúsok száma a múlt század derekán még elérte a négy-ötezret, de még közvetlenül az első világháború előtt is ezer körül járt. íratlan, már Kálmánytól megörökített törvény volt, hogy legények, lányok addig nem léphettek házasságra, amíg nem voltak a radnai búcsún. Nem is remélhették, hogy addig házastársat kapnak. Ismertünk még öregeket, akik egész élő életükben máshol nem jártak, csak Radnán. Egyesek el is dicsekedtek vele. Az olyan embert, akire nem tudtak más jót mondani, így jellemezték: szereti a meggyet, vót Radnán,jól táncol, szépen fordul. A szegedi nép radnai búcsújárását hosszú időkön át a palánki Szent Dömötör plébánia irányította. Itt választották meg érdemes, rátermett férfiak köréből a búcsúelöljárókat. Erről a polgármestert is értesítették. 146 1864-ben „igazgató elöljáró" az alsóvárosi Vér András lett, a „rendező elöljáró Bénák János (Felsőváros), Lehotay Imre (Palánk), Csordás János (Rókus), Dékány Antal (Alsóváros), Engi József (Alsóváros), Nacsa János (Alsóváros). Móritz György (Rókus) „a gyámoltalanok és betegek gondnoka" lett. 1884-ből is van híradásunk. Ekkor az elhunyt Engi József helyére a századeleji öregektől is emlegetett alsóvárosi Rúzsa Imre került, helyetteséül pedig Csamangó Gáspárt és Rácz Józsefet választották meg. „A szertartás végzésénél szükséges bizalmi férfiaknak pedig megválaszttattak: Oltványi Ferenc, Berta Ferenc, Hajdú Balázs, Dobó Imre." Sokáig szokásban volt, hogy a búcsúsokat egy fiatal pap is elkísérte, aki „a valláserkölcsiség fölött őrködik, és időnként szentbeszédek által 147 a búcsúsokban az áhítat és töredelmesség szellemét ébreszti, fölújítja és éleszti." A radnai búcsúsok távollétének ideje alatt idehaza, Úrangyala-harangszó után minden este öszszejöttek gyertyás menetben, zászlókkal, kereszt alatt az egyes városrészek jámborabb hívei, főleg asszonyok a Dömötör-templom előtt álló Mária-szoborhoz, 1896 óta pedig a helyére állított új Szentháromság-szoborhoz. (Ennek viszontagságos, de népünk lelkivilágára annyira jellemző sorsát a jeles napoknál, Szentháromság vasárnapjának hagyományvilágánál adtuk elő. A régi Mária-szobor különben a felsővárosi Szent György térre került, most a gyevi temetőben áll.) Eredetileg a Rozália-kápolnában ájtatoskodtak, de a hívek sokasága miatt kikerültek a csillagos ég alá, a Dömötör-templom elé. Kedvezőtlen időben természetesen visszaszorultak a kápolnába. Legutolsó vezetőjük Bozóki Mihályné rókusi énekesasszony volt. Itt énekeltek, imádkoztak az olvasót, búcsúzóul pedig a Rozália-kápolnában énekelték a lorettói litániát. Utalunk még arra is, amit Szent Rozália ünnepénél (szept. 4) és szegedi kultuszánál elmondottunk. Meg kell még jegyeznünk, hogy az első világháború, továbbá a Rozália-kápolna lebontása után ez az összejövetel valósággal lelki zarándoklattá vált, és a felsővárosi Szent György téren álló, előbb említett Mária-szobornál tartották meg a hagyományos időpontban, nyolcadban. Később, de a két világháború között ez lassanként elenyészett. Az alsóvárosi templomban ugyanebben az időszakban Kisasszony napján radnai búcsú is volt, amely a húszas években a radnajáró szegedi és környékbeli nemzedékeket egyideig idevonzotta, de a havibúcsúval természetesen nem versenyezhetett. Az új kezdemény már nem tudott gyökeret verni és a harmincas években szintén elsorvadt. 146 Mária Radnai Búcsú Emlék. Szegeden 1864,4. 147 Nyomtatásban is megjelent Jakobovits Gy., Mária a tengeren utazók csillaga. Egyházi beszéd mellyet az Isten dicsőségére, a Szent Szűz tiszteletére, a radnai búcsúsok lelki épülésére elmondott Radnán. Arad 1853. A szerző fölsővárosi minorita volt. 24* 387
