Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

ték, utólagosan azonban úgy magyarázzák, hogy a gyerek majd híres legyen. Ha a tapai család valamelyik férfitagja el tudta az ilyen asszonyokat kapni, ölbe fogta és úgy vitte be őket a vendégségbe, ahol szívesen látták, mintegy megjutalmazták. Avatás, Boldogasszony pohara A gyerekágyas asszonynak Mária evangéliumi példájára (Lukács 2, 22), illetőleg a mózesi törvény (Mózes III, 12) értelmében, de a régi egyházi előírások szerint is ki kell feküdnie hat hétig a Boldogasszony ágyát. A férj ilyenkor bornyúköteles, bornyúkötélre van eresztve, azaz még nem hálhat együtt a feleségével. Durva, telhetetlen embernek tartják, aki ezt megszegi. Archaikus képzetek szerint az asszony ilyenkor még tisztátlan, és ezért jobban kivan téve a rosszak incselkedésének. Amikor tehát már fölkelhetett, első útja a templomba vezetett, ahol a pap áldásban részesítette. A liturgikus jellegű szokás (introductio puerperae in ecclesiam), magyarul avató, avatás szinte már teljesen eltűnt, századunk első évtizedeiben még virágzott. Amikor az anya magzatával együtt elindult a templomba, nagyon kellett vigyáznia, hogy ki megy utána. Kálmány temesközi följegyzése szerint ha a gonoszok a nyomába hághatnak, akkor könnyen megronthatják. Tápén az asszony a bábaasszony kíséretében megy a templomba. Itt égő gyertyával a kezében körüljárja az oltárt, a pap pedig megáldja, beavatja. A szertartás után pénzt szokott a perselybe dobni, a koldusokat pedig megajándékozza. Tömörkény meghatottan írja le

42 a tanyai anya avatását. Itt pap hiányában a tanító végezte a szertartást. „Avatás ! Múló régi szokás, amit feledni kezdenek a városokon. Mikor a szülő asszony újszülött gyermekével legelsőbb a házból kilép, a templomba megy, s gyermekét az Istennek fölajánlja, gondjaiba helyezi, és védelme alá terjeszti. Múló szokás. A csengetyűk megszólaltak, a kápolna virágos vasalású ajtai kinyíltak, a tanító pár szál gyertyát meggyújtott, és a nő kisgyermekével az oltár elé lépett. A tanító az oltár lépcsőjére ment, kifordult, mint a pap szokta, és imádságokat olvasott föl a könyvből. Latin imádságokat és magyar könyörgéseket. Másként csendes volt, átható és tiszteletet gerjesztő csönd. A fiatal férj a kápolna ajtajában maradt. Talán nem is mert belépni a szertartás ünnepi volta miatt. Mert a szertartás ünnepi volt és megható. A nőn az Isten elé való járulás félelme látszott és magzatát szeretettel nyújtá két karján előre: lásd Teremtő Úr, első útamban Hozzád járulok, és a véremből való vért Neked ajánlom." Amíg az assony kicsijével az avatón volt, addig a Boldogasszony ágyának szalmáját el szokták égetni. Avatás után a temesközi anya a kútról maga hozott egy vödör vizet, és belemosta a kezét. Az is járta, hogy a templomból jövet, az anya fölvette és otthon a bölcsőbe tette, amibe megbotlott. Tápén hazaérkezve a bölcsőt szenteltvízzel átlós irányban megszentelik és fejtű-lábtúl fokhagymát rejtenek bele. Csak ez után kerül a kicsi a helyére. Az anyát otthonában asszonytársai már terített asztallal várták. Ezen a Boldogasszony pohara néven emlegetett és az egész szegedi nagytájon ismeretes áldomáson csak asszonynép vehetett részt. Kálmány tanúsága szerint

43 a legöregebb asszony vagy a bába a poharat a jobb tenyerére tette, és eláldotta, azaz felköszöntötte az apát, anyát, újszülöttet : Hallá Istennek, bemutattuk a gyerököt! Hallá Istennek, hogy mögtartotta a Boldogasszony ágyába. A gyerök kapjon mind a tíz ujjára lányt, a lánynak mög sok kérője logyönl Ugyanaz a pohár járt körbe. Minden asszony hasonló szavakkal áldotta el. 42 Tanyai képek. SzN. 1902, 297 sz. 43 Boldogasszony 32. 36