Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A tápai templom 1940 táján történt bővítésénél és felújításánál kegyeletlenül tűnt el az ottani másolat, amelyre még jól emlékezünk. Mint az idősebb falubeliek emlegetik, egy Börcsök Örzsébet nevű tápai asszony a századforduló táján egy éjszaka kiment az udvarra, ahol levelet sodort eléje a szél. írás is volt benne : a Havi Boldogasszonynak az a vágyása, hogy festesse le és a tápai templomban helyezze el az ő képét. így is történt. Mint mondottuk, a kegyképről készült apró, leginkább búcsúfiának szánt szentképeket a hívek eredetileg hozzáérintették (contactus sacralis), vagy legalábbis ott a helyszínen a szintén ajándéknak való olvasóval, éremmel, mézeskaláccsal együtt megáldatták. így tehát a jámbor néphit ezeknek is kegyelmi erőt tulajdonít, illetőleg tulajdonított, amely alkalomszerű megcsókolásukban is kifejezésre jutott. Ismereteink szerint legrégibb az a szentkép, amelyet Hogger János szegedi „képíró" legendás körülmények között készített. György nevű fiacskáját „nehéznyavalya" törte, az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Kétségbeesett szülei a félholt gyermeket elhozták ide a templomba, és érette misét mondattak a kegykép előtt. A beteg a följegyzések szerint még abban az órában meggyógyult (1752). A hálás apa elhatározta, hogy a kegyképet lemásolja, majd rézbe metszve közrebocsájtja. „Azonban — mondja

124 a csodatörténet — valahányszor szemét az említett szentképre élesebben függesztette... mintegy fényes tükör ütközött szemeibe. Ekkor egyik oldaláról, egyik szegletről a másikra fordulván, végre leült. Elővévén festékeit s rajzoló szerszámait, azt ismét másodszor, harmadszor is megpróbálta lerajzolni. Mind haszontalanul... A szentséges képet hó fejérségű fényesség elfogván, a képírónak szemét egészen elnyomta, sőt könnyeinek özönével elborította." Hogger mélyen elszomorodott, hiszen Mária, akit annyira tisztelt, „most méltatlannak találta őtet arra, hogy angyali szépségű drága ortzáját lemásolhassa, és ezáltal az ő tiszteletét öregbítse." Másnap ismét eljött a templomba, és most az evangéliumi vak koldussal fölkiáltott: Uram, engedd meg, hogy lássak ! Szemei megnyíltak, és mostmár csakugyan sikerült munkáját bevégeznie. Sajnos, egyetlen lapja sem maradt ránk. A híres Budai rézmetsző Binder-családnak több művészi értékű szentképet köszönhetünk. A Tizenkét Tsillagú Korona Binder Fülöptől metszett kezdőlapja szintén a mi kegyképünket örökíti meg, Mária életének legfőbb eseményeivel koszorúzva.

125 Az utolsó évszázadban megjelent szentképekre kár szót vesztegetnünk, mert legtöbbször közönséges silány tömegportékák. Kiemelten kell azonban szótanunk Buday György Boldogasszony búcsúja c. fametszetes könyvéről,

126 képsorozatáról (1931), amely a havibúcsú paraszti világát, eleven középkorát balladai ihletettséggel, belső együttérzéssel állítja elénk. A templom tövében nevelkedett Bordás Ferenc szintén fametszetekkel illusztrálta a palánki Berezeli Anzelm Károly Fekete Mária c. misztériumjátékát (1938): legendák és népmesék alsóvárosi öröksége, a búcsújárás elégtétele rezdül meg bennük.

127 Sajnos, sem Budainak, sem Bordásnak könnyen önállósítható illusztrációiból nem készültek külön lapok, imádságoskönyvekben és otthonok falán élő, eszméitető szimbólumok. Voltaképpen mindkettőjük öntudatlanul, de ösztönös érzékkel a régimódi ponyvairatok címlapjának fametszet-hagyományait támasztják új életre. E metszetek — mint ismeretes — fölkeltik az érdeklődést és summázzák a mű tartalmát még az írástudatlan emberek számára is. Más nagy búcsújáróhelyeken is előfordul, hogy a személyes áhítat a kegykép mellett kiválaszt magának templombeli más ábrázolásokat is. Ilyen a mi templo124 Ordinansz 51. 125 Pataky D., A magyar rézmetszés története. Budapest 1951, 85. 126 Buday Gy., Boldogasszony búcsúja. A Szeged-alsóvárosi Haviboldogasszony-napi búcsú emlékezete. Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. Szeged 1931. 127 Berezeli A. K., Fekete Mária. Misztérium 7 képben, Bordás Ferenc fametszeteivel. Budapest 1937. 380