Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Az Úrfelmutatást a vitézek tették, Midőn szellememet ég felé emelték. A felállt kereszten a rézkígyót nézték, Ámbár nézésüknek hasznát nem vehették. Mementót hasznosan a lator mondotta. Okos volt, mert holtig a hasznot hajtotta. Élőkért, holtakért szavát nem nyugtatta, De mivel, hogy nem volt pap, ő azt nem tudta. Pater nostert magam két ízben mondottam, Atyámnak lelkemet midőn ajánlottam, Ellenségeimért midőn imádkoztam, Minden engedelmet részükre koldultam. Agnus Deit mondták, kik a kereszt mellett Által menvén, buzgón verték a mellüket, Mivel, hogy énbennem láttak istenséget, Látván, szánták-bánták bűneiket. Menjetek, készen van a véres áldozat, Vér, költött vér nélkül szabadulástokat Nem eszközölhettem, vérrel záratokat Feltörtem, megnyertem szabad utatokat. Egyébként Alsóvároson mise végén & feketebarátok idejében még ez az ének hangzott el : Áldj mög minket Atyaisten, Áldj mög minket Fiúisten, Áldj mög minket Szentlélek Isten, Háromságban egy szent Isten. Hasonló énekes könyörgés : Áldj mög minket Jézus Kik itt egybegyűltünk, Szent áldásodban, kérünk, légyön részünk. Ne hagyj minket, híveidet Szentség nékű világbú kimúlni. Öreg tápaiaktól hallottuk, hogy „ördöngősre" azaz epileptikusra mise végén a pap rárázta, nyilván fölé tartotta a levetett miseruhát, majd áldást is adott a betegre. Ez a hozzátartozók kérésére történt. A misének népünktől is megkülönböztetett, megnevezett fajtái: háromnapos (missa solemnis), énekös (missa cantata), csöndes, Tápén seppögős (missa recitata), nagy- (plébániai mise), orgonás (az orgona is szól rajta), harangos (ünnepélyes, harangzúgással kísért gyászmise, Tápé), koporsós (olyan gyászmise, amikor a templom hajójában jelképes fekete koporsó, tumba is föl van állítva. A mise végén ennél végzi el a pap az absolutio (azaz föloldozás szertartását), első (kora reggeli mise), deák (az a csöndes mise, amelyen iskolába járó diákok együttesen szoktak résztvenni), szagos (a legkésőbbi, vasárnap déli mise, amelyre kiöltözött, jószagú fiatal fehérnépek nagy számmal jöttek. Tréf.), tábori mise (kint a szabadban, rögtönzött oltárnál végzett mise). Meghatározott naphoz, ünnephez vannak kötve: az éféli mise, másként éfélei mise, majd hajnalban a pásztorok miséje. Csonkamise a nagypénteki mise, hajnali mise adventi hétköznapokon. A céhvilág, céhek miséi az évnegyedenként bemutatott kántormise, másként offertóriumos mise,*

5 amelyen a céhek ünnepélyesen, zászlaik alatt vettek részt. Külön volt a céhpatrónus tiszteletére bemutatott patrónusmise,™ megnevezve is : flóriánmise (fazekasoké), urbánmise (kádároké).

47 45 A Szűrszabó céh irataiból. 1828: „Offertóriumos mise számára 1 font gyertyáért 2 forint 30 krajczár. 48 Uo. 1832: „Egy Patrónus Miséért 7 forint, ministereknek és orgonanyomóknak 48 krajczár." 47 Céhirataikból. 341