Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

ERZSÉBET (nov. 19.), szegediesen Szent Örzsébet asszony napjának nincsen hiedelemvilága. Tisztelete azonban még a szegedi középkorba nyúlik vissza. A franciskánusok várbeli gótikus templomának ugyanis Magyarországi Szent Erzsébet volt a védőszentje. A századunk elején épült újszegedi templom titulusát inkább Erzsébet királyné emléke ihlette. KATALIN (nov. 25.) ünnepe az új borral kezdődő kisfarsang utolsó napja, amelyen túl valamikor sem bál, sem pedig lakodalom nem szokott lenni egészen nagyfarsangig. A nap táján tartott katalinbál, tápaiasan utolsóbál a rákövetkező advent miatt régebben farsangig az utolsó zajos mulatság volt. Szent Katalin vértanúságának eszköze a kerék volt, ezért azután a szegedi vízimolnárok, bognárok a céhvilágban hivatásuk mennyei pártfogójaként tisztelték. A szegedi víziélet hatalmas hagyományainál fogva érthető, hogy Katalint a Város régebben védőszentjéül tisztelte. Deményi László piarista nyomtatásban is megjelent beszédgyűjteményének (1742) egyik prédikációját Szent Katalinnak szenteli, akit Szeged városa pátronájaként tisztel

320 és akinek nevenapján „őseink szokása és rendelete szerint" magasztaló beszéddel illik hódolni. Ennek az ősi kultusznak megnyilatkozása, hogy a XVIII. század elején szegediekből benépesedő Szőreg szintén az anyaváros védőszentjét, Katalint választotta templomának oltalmául. Nyilván a helybeli Katalin-hagyománynak áldoz a szegedi piarista gimnázium is, amikor Sponsabo te mihi in fide címen Szent Katalinról iskoladrámát ad elő (1744). Tudunk arról, hogy később is a gimnázium növendékeinek nyilvános vitatkozását Katalin napján rendezte, ami voltaképpen régi hagyomány. Tudjuk ugyanis, hogy a középkorban Katalin a pogány bölcsekkel való disputája miatt az egyetemi hallgatóknak, deákoknak védőszentje volt. Szegedi deákgyerekek középkori Katalin-játékáról szóló szűkös adatunk, hogy a Szegeden tartózkodó Zsigmond lengyel herceg jutalmat ad 1500 táján a Katalin napi köszöntőknek (recordantibus).*

21 Katalint Jézus a legenda szerint menyasszonyául választotta. Ezért tekintik az eladólányok országszerte megértő pártfogójuknak. Az újkígyósiak ezen a napon meggyfagallyat tesznek egy vízzel telt üvegbe. Meleg helyre rakják, a vizet többször felfrissítik. Karácsonyra szépen kizöldül. Ez a katalinág. A szokás őseredeti formájában az egyelőre még távoli tavasz megidézésére, siettetésére irányult. Később az egyházi szimbolika hatására a Jesse vesszejének képzetköre, a karácsonyra való készület, majd pedig a farsangon eljövendő földi vőlegény várása is belejátszott. A katalinág sarjadztatása a szegedi tájon régebben általános volt. Apácai időjárási regula: ha Kata kopog, karácsonyig lotyog, vagyis ha Katalin napján fagy, akkor karácsonyig lucskos lesz az idő.

322 ANDRÁS (nov. 30.) napja még nem nagyon régen országszerte, így a szegedi tájon is a szerelmi varázslat időpontja volt. Főleg lányok mesterkedtek azon, hogy kipuhatolják, ki lesz a kérőjük, milyen lesz a vőlegényük. A hiedelemkörnek András napjával való szabatos, európaszerte ismeretes összefüggését a kutatás még nem tudta megfejteni. Nyilvánvalóan évkezdő hagyománynak sajátos, egyébként középkori fejleményéről lehet csak szó. A múlt századból való följegyzés szerint, ha a szegedi lány megböjtöli a napot, akkor megálmodja, ki lesz a vőlegénye. Ha András éjszakáján a lány megfordítja a párnát, szintén megálmodja, hogy ki veszi el. A gyevi lánynak azt a tanácsot adják, hogy böjtöljön, este mosakodjék meg, de ne törülköz820 Lugosi D., Szent Katalin, Szeged védőszentje. Szegedi Havi Boldogasszony 1932, 8. sz. 321 Divéky A., Zsigmond lengyel herceg budai számadásai. Budapest 1914, 75. 322 Apáca 128. 312