Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Lőrinc máig élő ritka család- és személynév. Öregek lőrinc néven emlegetik a rendőröket, mert egy sokat olvasott régebbi szegedi élclap, a Hüvelyk Matyi állandó rendőrfigurája volt: Lőrinc, a város cselédje. Lőrinc volt a szegedi tímárok céhpatrónusa. A ritka választás okát nem ismerjük, sem ünneplésének hajdani körülményeit. KLÁRA (aug. 12.), öregek ajkán Kalára napjához az a jellegzetes kiszombori hiedelem fűződik, hogy az eladólányok tetőtől talpig mosakodjanak meg, és tisztálkodjanak föl ezen a napon, majd derekukra kössenek fehér övet. így hitük szerint jövendőbelijük majd tisztességes ember lesz. Ez a hagyománytöredék nyilvánvalóan az alsóvárosi klastromból kisugárzott Szent Klára-kultusznak elnépiesedett maradványa, amelyhez bővebb adatokkal sajnos, nem rendelkezünk. Mindenesetre vagy jámbor, Szent Klára tiszteletére rendelt társulat (confraternitas) női tagjainak ünnepélyes felövezéséről, vagypedig lánygyermekek testi, lelki veszedelmek ellen Szent Klára szerzetesi ruhájába való ajánlásáról van szó. Ez színes szertartással járt,

278 de nyilvánvalóan még II. József korlátozó intézkedései következtében megszűnt, és csak népszokásként élhetett tovább. Számot vethetünk régi hazai liturgikus fejleménnyel is. Hogy a kláraalma néven emlegetett almafajtának van-e köze a naphoz, illetőleg Szent Klára tiszteletéhez, adatok híján nem tudjuk eldönteni. NAGYBOLDOGASSZONY (aug. 15.) az egyházi ünnepkörben Mária mennybevételének ünnepe. A Lányi-kódex Nagyasszony néven emlegeti.

279 Kálmány följegyzése szerint

280 a szőregiek Nagyboldogasszony vigiliáján nem fontak. Úgy vélték, hogy kolbász lesz belőle, és a másvilágon majd a nyakukba akasztják. Az ünnepen a szegedi tájon általános a virágszentelés, így a napraforgó, ökörfarkkóró, de főleg a comborka,

281 más néven mentavirág (Mentha pulegium) XVI. századból származó szegedi följegyzés szerint Boldogasszony mentája. Régebben Tápén még olajfa (Eleagnus angustifolia) ágát is tettek a csokorba. Mint mondják, a haldokló Mária meghagyta, hogy olajágat vigyenek előtte. Együttes mai nevük nagyboldogasszonyifü. Leginkább halottak koporsajába szokták az idősebbek tenni, hogy hitük szerint Máriához hasonlóan, azok is dicsőségre jussanak. Tápén az új ház fundamentomába is jut belőle. Tettek a tápaiak az új pár ágyába, csecsemő bölcsőjébe is. Akad olyan tápai asszony, aki szentelés után a virágot három nap, három éjjel a háztetőn tartja, hogy a nap meg a harmat érje, mert így még foganatosabb. Főzetét valamikor hideglelésről is itták. Tápén a beteg gyereket, beteg testrészt (fogat, fület) párolni, a beteg jószágot pedig itatni szokták vele. Szintén Tápén ágyaspálinkába is szokták rakni. Ez a liturgikus hagyomány még a szegedi középkorba nyúlik vissza, és nem függ össze a bevándorolt németség barokk jámborságával. Tápén ismeretes a Mária koporsója, vagyis az a virágból rögtönzött koporsó, amelyet az asszonyok az ünnep vigiliáján a temetőkápolna oltára előtt készítenek, és ájtatoskodva virrasztanak mellette. A virágot három nap múlva széthordják és szentelménynek tekintik. Kálmány jegyezte föl

282 ezt a szőregi találóskérdést: hun magosabb a főd az 2,8 Rituale Romano-Seraphicum Ordinis Fratrum Minorum. Parisiis 1931, 503 «79 Nyelvemléktár VII

3 365; Bővebben Ünnepi kalendárium II, 172. 280 EA. 2814. 281 így Kovács 388 is. 282 Kálmány III, 192. 301