Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
A Szent Annának szentelt kedd egyébként évszázadokon át, még századfordulónkon is asszonyi dologtiltó nap volt. Erről a hét napjainak jellemzésénél még bővebben szólunk. Mindezek alapján nem csoda, ha Szent Annát a szegedi tájon Keddasszony szómágiás néven is szokták emlegetni. 269 Ez az elnevezés Katona Lajos helyes véleménye szerint még a középkor végének jámborságában gyökerezik. 270 Ez az időszak volt ugyanis az Anna-kultusz fénykora. Külön napot is szenteltek a tiszteletére éspedig a keddet. A Keddasszony képzetkörébe nyilván valami régi mitikus, nem föltétlenül jóindulatú, rettegve tisztelt női alak jellemvonásai is beleszövődtek, aki megbünteti azokat az asszonyokat, akik az ő napját, a keddet nem tartják tiszteletben. Ugyanakkor azonban a Keddasszony Szent Anna módjára meg is segíti a benne bizakodó, gyermekáldásért, könnyű szülésért könyörgő asszonynépet. Szőregi jámbor öregasszonyok még a múlt század végén is újhód keddjén misét mondattak Anna asszony tiszteletére. 271 VASAS SZENT PÉTER (aug. 1.) napja a főapostol börtönbilincseiből való szabadulásának ünnepe. A szegedi középkor Kepegyontó Szent Péter néven 272 is emlegette. Említésre érdemes, hogy a szomorú hírességű szegedi békét (1444) ezen a napon kötötték. Hogy hűségesen megtartják : Ulászló királyunk az Evangéliumra, a török pedig a Koránra esküdött. Már pár nap múlva, Domonkos napján (aug. 4.) megszegték. Estére kelvén hatalmas földindulás rengette meg a Várost, házak dőltek össze. A lehangolt nép ebben Isten ujját látta. A máig álló alsóvárosi gótikus, Havi Boldogasszony tiszteletére szentelt templomot a XV. század utolsó évtizedeiben egy Árpád-kori, egykor Johannita templomból építették újjá, amelynek nyilván Vasas Szent Péter volt a védőszentje. Egykori kultuszáról közelebbit nem tudunk, később azonban két évszázadon (1738—1938) át volt a Városnak fogadalmi napja. 273 Az 1738. évi pestisjárvány, népiesen gugahalál idején a szegedi betegek elkülönítője (lazarethum) a mai rókusi templom táján, akkor még lakatlan területen állott. A vész augusztus első napján szűnt meg, és ezért a Város népe a barokk időkre jellemző módon megfogadta, hogy Vasas Szent Péter napját 100 esztendőn át a legnagyobb ájtatossággal fogja megünnepelni. Még Szeged Szeged Várossá marad — mondja 274 egy régi prédikáció —• kiss Asszony havának ( = augusztus) első napját megelező napon mindnyáján böjtöllyenek. Ugyan Kiss Asszony havának első napján pedig, úgymint Vasas Szent Péter napján, az egész Városnak lakossai, akiktül lehet, egy díszes 269 Az anyag legnagyobb részét összegyűjti Boldogasszony. 270 Az anyag értékeléséhez Katona L., Kedd asszonya. Ethn. 1905; Vö. még Róheim G., Kedd asszonya. Ethn. 1913; Kleinschmidt 138; Pásztor L., A magyarság vallásos élete a Jagellók korában. Budapest 1940, 162; SzegSz. I, 707. 271 Borbély Károly [=Kálmány L.J, Nagyboldogasszony ünnepei. Ethn. 1912, 291. 272 Nyelvemléktár VII, 359. 278 Jászai G., A szegedi Szent Rókushoz címzett r. kath. plébánia 100 éves története. Szeged 1905, 5; A pestis jellemzése С sajkás В., Szeged egészségügyének története a XVIII. században. Szeged 1944, 199. 274 Egyházi Beszéd, mellyet nemes szabad Szeged királyi városa fogadott ünnepén Vasas Szent Péter napján az öszve sereglett keresztény híveknek mondott Gál Bernardinus Szer. Sz. Ferentz Minorita Szerzetbéli Áldozó Pap. 1815. Szegeden. Nyomtattatott Grünn Orbán betűivel. Később a szerző prédikációgyűjteményében is megjelent: Búza Kalászok IV. Szeged 1818, 172. Még egy hasonló prédikációt ismerünk: Keresztényi oktatás, mellyet Vasas Szent Péter napján nemes szabad királyi várossá fogadott ünnepén a rókusi szentegyházba sereglett ájtatos híveknek tartott Tzink Flórián Szeraficus Szent Ferenc minorita szerzetbéli áldozó pap. 1810. esztendőben. Szegeden, nyomt. Grünn Orbán betűivel. Ezek a történeti bevezetéssel is ellátott prédikációk egyúttal szegedi népkönyveknek számítanak. 299
