Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
Az úrnapi búcsú Alsóvároson a következő, tehát az ünnep nyolcadába eső vasárnap volt. Forrásunk elmondja, hogy a 7 órai harangszó után zsolozsma, majd csöndes mise volt, végül a körmenetre került sor. A négy úrnapi oltár rendre Gábor deák, Pálfi János, Sárkány János házánál, az utolsó pedig a templom kapujánál állott. Az úrnapi búcsú nagymisével és magyar szentbeszéddel fejeződött be. Már a barokk időket idézi az az úrnapi rendtartás, amelyet a Város 1724. évi tanácsjegyzőkönyve örökített meg : Űrnapján a solemnis procession böcsüleíes céhek között és nemes város s úgy tekintetes hadi rend között ilyen rendtartás observáltatotí. A céhek előtt egynéhány pár deákocskák saját zászlójukkal mentek. Az böcsüleíes céhek közül pedig akiknek zászlójuk még nem volt, előre mentek. Utánuk zászlós céhek közül először gombkötők, azután a szabók, szűcsök, csizmadiák és legutóbb az mészárosok. Kik után oskolabéli deákok. Azután íiszielendö páter franciskánus uraimék szokásuk szeriní kereszttel. Utánuk pedig íiszielendö klérus az Úr íesíével. Az umbelláí négy böcsüleíes városi ember viííe éppen be az várba, az holoít szent mise után nemesfendrich ( = zászlós) uraiméknak kezekbe adván... prefekíúrára emlííeíí umbelláí viííék az holott utolsó szent áldás után meg embereinknek resignálták. Granatéros compania pediglen mindenüíí előre aperíe menvén, minden széni áldás után tüzet adott. Ezek utánprefektúrán ( = városházán) vala az magyar prédikáció is. A fegyverben lévő 12 purger ember az Úr testét fegyveresen parókiabéli templombul éppen az városkapuig kíséríék, az holoíí 8 halapártos káplárok helyekbe állván, az egész procession által umbella melleíí meníek. Prefekíúrában pedig benedictio uíán meginí az fegyveres purgerek emlííeíí káplárok helyelí umbella mellett állván, éppen parókiabéli templomban, az honnét indult vala az processio, kísérteííék. Amidőn pedig a rác íemplom mellett ment volna aprocessio, azok is az Úr festenek tiszteleíére harangozlak és így szépen és csöndesen vége lett aprocessiónak. 238 Mint látjuk, ez az ünnepélyes, hitvalló barokk hódolat egyesítette az egész szegedi társadalmat a céhes polgárságot és várbeli katonaságot, diákokat és minden városrész híveit. A tiszteletadás a görögkeleti lakosság részéről sem maradt el. A múlt század első felének úrnapi búcsúin a polgárőrség díszruhás tagjai is résztvettek, s „egyetlen hadi tettökkel, szép sortüzelésökkel az ünnepély magasztosságát emelték" Az ünnep hangulatához még a századforduló táján is hozzátartozott a Rozália-kápolna mellett fölállított mozsárágyúkból való lövöldözés is. Ez a puskaművesek hagyományos tiszte volt. A kilőtt faszilánkkal fájós fogat szoktak régente piszkálni. 239 Az úrnapi búcsú néven is emlegetett ünnepélyes körmenetei magán űrnapján csak Palánkban tartották. A többi városrészekben a rákövetkező vasárnap volt. Ezt régebben kisúrnapja néven ismerték. Az egyházi előírások értelmében a négy, virággal, zöld ággal díszített, oltárral ellátott úrnapi sátornál a körmenet megáll, és a pap áldást oszt. Felállításuk, éresítésük régebben egy-egy család, illetőleg jámbor társulatok hagyományos joga volt. A zöld ágat a Tisza füzeseiből, a virágot kertekből szokták öszszehordani. Sokan a földjükön kötnek búzából és mezei virágból koszorút és a sátor falára akasztják. A szertartás után ezt kérik vissza. Ugyanis a virágokat sokszor nagy tolakodás közben a hívek között szokták kiosztani. Az úrnapi virágot régebben beteg fürdőjébe tették. Tápén az úrnapi koszorú álmatlan beteg feje alá kerül, hogy pihenni tudjon. Alsóvároson a halott feje alá a koporsóba még a közelmúltban is olyan virágot, füvet tettek, amelyen a sátorban a Szentség állott. A tápaiak akasztanak belőle az istálló horgfájára is. Aföldeákiak az úrnapi sátorból hozott füvet fölteszik a háztető alá, a gerendára, hogy a villám bele ne csapjon a házba. Főzetét a tápaiak gyerek, beteg fürdőjébe, a gyeviek pedig üvegből a felfúvódott tehén szájába öntik. Szintén a gyevi asszony a kenyér „begyulladása" esetén három helyről kér úrnapi ágat. Ezt egy nagy üst vízben fölforralja, majd kilenc lében megmossa belőle a sütőteknőt, lapockát, szitát, keresztvesszőt. A levet mindannyiszor napnyugta felé önti ki. Végül az így megmosott szerszámokat szentelt vízzel is meghinti. Az úrnapi ágat a szankiak szőlejükbe viszik ki. A kiszomboriak a körmenet útvonalát szénával szokták meghinteni. A szertartás után széthordják és a jószággal etetik meg. Az úrnapi széna a beteg állatok megcsutakolásához is használatos. így elmúlik a baj, seb róluk. 238 Reizner J., Úrnapi körmenet Szegeden 1724-ben. SzH. 1872, 66. sz. 239 Kálmány I, 111. 286
