Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

• A szakrális néphagyomány Jánosban nemcsak szentet, hanem nagytudományú bűbájost is látott, akinek — Jézussal és Máriával való bensőséges evangéliumi kapcsolata révén — különös erőt és hatalmat tulajdonított. így többek között a boszorkányok is megszégyenülnek nevének hallatára. Kálmány írja,

64 hogy a boszorkányok és a boszorkányokat pártjukba vevő emberek János evangélista napjára haragszanak a legjobban. Ezért szokták a szőregiek a múlt században védekezésül ezen a napon, de máskor is mondani: Szent János napja van ma, hónap is az lösz! Másként: ma van Szent János estéje, távoddzon tűllünka gonosz! A bűbájolás, rontás ellen tehát mindenkor az ő oltalmába kell ajánlanunk magunkat. Régi szőregiek olykor még hozzátették: Szent János vére fussa körül a mi házunkat! Amikor e napon a Szent János-pohár ivására került sor, így is mondták: Szent János napja van ma, hónap is az lösz, hónapután is az lösz! Szent János áldjon mög mindnyájunkat! Szent János vére fussa be a mi útjainkat! Szent János áldása lögyön mi lépésünkön, házunkon, csaladunkon, mindönünkön! Ekkor az eláldó a poharat fölemeli, kiissza. Most már ne féljen, nincs az a sötét, hogy el ne tudjon menni az ember.

65 Régi szőregiek úgy vélekedtek, ha bűbájosokról beszélgetünk, hogy ne ártsanak, utoljára ezt kell mondani: ma van Szent János estéje! Vagy ezt: tű fülibe, tüzes vasnyárs a s...be! Disznósz... a zabiája, kutyasz... az orrára! Szent János van ma. Ma is Szent János, hónap is az lösz!

66 Mindezeknek a magyar hiedelemvilágban egyedülálló, páratlan jelentőségű dokumentumoknak birtokában Kálmány helyesen írja,

67 hogy János evangélista a világosság hőse, ősi napmitoszok örököse, akinek szegedi népünk nyilván még középkori hagyománok alapján olyan különös hatalmat, nagy erőt tulajdonít. Csakugyan ne feledjük, hogy a téli napfordulat archaikus időszakában vagyunk. János a sötétség, téli hideg zsákmányából kiragadott napsugarat: a világosságot és meleget, az új esztendőt hozza ismét a föld fiainak. Vele szemben a pusztítás minden hatalmának meg kell szégyenülnie. Szükségszerűen következik mindebből az a régi paraszti meggyőződés, hogy az emberek küszködő mindennapján, életén és halálán átsugárzik János oltalmazó ereje, páratlannak érzett segítő készsége. A szegedi nép idősebbje és jámborabbja égiháború, nagy zengés, villámlás idején ezt szokta ismételgetni magában : és az Ige testté lön, és miköztünk lakozék. Ebben a szokásban jellegzetes középkori hagyomány töredéke csillan föl. Mint ismeretes, a szöveg János evangéliumának elején fordul elő, amely misztikus hangzásával, titokzatos-ünnepélyes tartalmával szinte varázsformula lett. A középkorban nyári hónapok idején a mise végén gonoszűző céllal mondották el, hogy ezzel a gabonáról, termésről a természeti csapásokat elhárítsák.

68 Ismeretes, hogy később, egészen napjaink liturgikus reformjáig minden mise az áldás után ezzel a szöveggel fejeződött be. Természetesen kevesen tudták, hogy ennek eredetileg mágikus célzata volt. Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy a hazai kutatás jelenlegi állása szerint a szegedi nép őrizte meg a középkori János-hagyományt a leggazdagabb változatokban, miközben számos archaikus képzetet is kapcsolt hozzá. Végezetül következzék itt egy, koldusoktól és gyerekektől máig hallható tápai jánosoló ének : Elgyüttünk mán, adjon Isten jónapot, jónapot János köszöntésödre, köszöntlek egészségbe, János légy reménységbe. Áldjad a Krisztusodat, hogy mögérted napodat, János fényös napodat, János fényös napodat. «

4 Kálmány II, 220. *

5 Kálmány EA.2813. 86 Kálmány EA.2813,2816. «' Kálmány EA.2816. *

8 Franz, A., Die kirchlichen Benedictionen im Mittelalter. II. Freiburg im Breisgau 1909, 57, 86. 237