Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

TÚLVILÁG, HALOTTLÁTÓK A vallásos hit állandó hanyatlása ellenére is a halottkultusz elnépiesedett katolikus hagyományai máig elevennek mondhatók. Ezek közé tartozik elsősorban a gyászmise végeztetése évfordulókon, illetőleg a halott nevenapján. Olykor álomlátás esetén is sor kerül a misemondatásra. Erről nemsokára bővebben is szó esik. Célzata, hogy a tisztuló, purgátérom, Kálmánynak egy bizonytalan szőregi adata szerint

30 sz'èr'ègyina néven emlegetett tisztítóhelyről a halott mihamarabb megszabaduljon. Öregek körében élő hiedelem: ha átfutó villanás, fény tűnik föl az égen, akkor is lélek szabadul a purgatóriumból. Ezt a célt szolgálták — főleg régebben — a halott lelkiüdvösségéért fölvállalt zarándoklatok is. A szegedi halottkultusznak legrégibb, ismert följegyzése 1763-ból való. Az 1753-ban elhalt Szilágyi Mihály szegedi mészárosnak Bátán élt egy mostohabátyja. Ő maga 1763 február 17-én megjelent Dobszay Judit bátai asszonynak, és megkérte, hogy szóljon bátyjának: mondasson érte Szent Antal oltáránál négy égő gyertya mellett misét. Az asszony látomásával sietett Baboss Jánoshoz, a halott bátyjához, aki azonban hitt is, nem is a szavának. Varga János és Szántó Mihály tanítók társaságában elment az asszony hajlékába és követelte tőle, hogy esküvel bizonyítsa, amit állított. Az izgatott asszony fehér zsebkendőjével törölgette kisírt szemeit. Egyszerre azonban mintha valami érintette volna, a kendő lángbaborult. Most már az eloltott kendőt magához vette, majd Baján a barátok előtt elmondta az esetet, utána a misét is megrendelte: Szent Antal oltáránál négy égő gyertyával. A kolostorban a kendőt megőrizték, de az 1840. évi nagy bajai tűzvész idején ez is elpusztult.

31 A középkori szakrális szimbolikában a templom bejárati része a limbust, Ábrahám kebelét jelképezi. Tápén kúdúsok színje a találó neve. Régebben mindig itt szoktak, főleg gyászmisék előtt alamizsnát adni az idesereglett koldusoknak, akik ennek fejében az elhalt, tisztítóhelyen szenvedő lelkek szabadulásáért könyörögtek. Falán az átalakítás (1939) előtt a sírjában nyugvó Krisztus képe függött. Az alsóvárosi templomban a bejárattól balra, de még a kórus alatt, jelképesen tehát a limbusban máig látható a tisztítóhelyen szenvedő lelkek oltára (1742). A kép talán még egy középkori festmény átdolgozása: a keresztfán függő Jézusnak kádba csorduló vérét a megváltás boraként nyújtják a szentek a purgatóriumban sóvárgó lelkeknek. Még manapság is szívesen szolgáltatnak halottjaikért a hívek misét ennél az oltárnál, a hagyomány azonban régen nyilvánvalóan sokkal elevenebb volt. Az 1857-ben épült földeáki templom bejáratánál, közvetlenül a kórus alatt primitív parasztbarokk kép : a halott Krisztus „alászáll a poklokra," ahol az ószövetségi lelkek Ádámmal és Évával az élen sóvárogva fogadják. Angyal lebeg fölöttük és kehelyből a megváltás vérét önti rájuk. A templomba igyekvő hívek máig megállanak a kép előtt és legalább egy Miatyánkot elmondanak halottjaikért meg a szenvedő lel30 Szeged Népe III, 147. 31 A történetet P. Kaizer Nándor alsóvárosi házfőnök, rendtörténeti kutató jegyezte ki a bajai klastrom História Domusából. Szegedi Haviboldogasszony 1927, 7. sz. 208