Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

bogárból, vadkenderből, meg kőrisbogárból. Ezeket pünkösd hajnalán, napkölte előtt szedték. Megszárították, mozsárban megtörték, a szita visszájáról kilencszer átszitálták. A készület alatt mindig imádkoztak. Papírba csomagolták, és eltették. Aki a kutyától megijedt, a porból egy késhegynyit egy kanál vízbe kevertek, és napkelte előtt megitatták vele. Ez úgy meghajtotta, hogy valósággal „rázta a földet". Akit nem bírt kihajtani, az biztosan megveszett. A szegedi tájon is voltak olyan emberek, akik titokzatos tudományukkal állítólag meg tudták gyógyítani a megmart embereket. Alakjukat természetesen a mondai emlékezet is átszínezi. „A Stuhl orvosról — írja

164 Tömörkény — aki negyedik nemzedékre visszamenőleg élt, még ma is mondják, hogy bodzafavirággal gyógyította a megmart embereket. Azután hallottam emlegetni bizonyos Hamsa családot, amely kihalt már régen. Ezek felől az tudatik mindmáig, hogy a gyógyítás titka a családban apáról-fiúra szállt... és ha ők akarták, nemcsak a gyógyításhoz értettek, hanem veszetté tudták tenni az egész csürhét... Mindszenten él egy paraszti gazdaember, aki gyógyítja a veszettséget... A neve: Vészeit Sándor. Van más becsületes neve is, de azon már alig ismerik." VÉRZÉS. A vérzés elállítására ősi soron hasznosnak tartják a pókhálót: a vérző sebre szokták borítani. Hasonló céllal taplót, szétnyomott és megsózott vöröshagymát is tesznek rá. Máshol is írtuk, hogy az elvágott és vérző testrészt őrölt paprikával gyógyítják. A vágást betömködik vele és bekötve tartják mindaddig, amíg be nem gyógyul. A paprika ugyan csíp, de a seb nem gennyesedik el. Az eljárást orvosi kísérletek is igazolták. Akik vért köptek, azokat olyan lével itatták, amelybe kakukfüvet, mézet és ecetet főztek bele. Ha valakinek elered az orravére, vöröshagymát szagol, vagy sós vizet szí az orrába. Ha nem használ, hátulról észrevétlen nyakonöntik egy vödör hideg vizzel. Árvacsalán kifacsart levével a homlokot kenik a vérzés elállítására. A múlt század derekáról való följegyzés szerint az orrból eleredő vért nádkeresztre kell csöpögtetni. Ezt nyilvánvalóan ráimádkozás is kísérte. A régiek a vérfolyás elkötésére orozva kelt görögdinnye szárát használták.

155 Kálmány jegyezte föl, hogy vérfolyása lesz annak az asszonynak, aki kedden, vagyis a Keddasszony napján mos.

156 VÍZIBETEGSÉG. A szervi szívbajnál fellépő vizenyősség. Petrezselyem gyökeréből főtt lével orvosolták. Éhomra kellett inni. Hasznosnak vélték a földitök földben lévő, megszárított és lereszelt gumóját. Pálinkában áztatták és bedugott edényben hagyták tíz napig állani. Olykor erre az időre földbe is ásták. Utána éhomra itták. ZSEBRE. Nátly József említi először: „szájfájás a gyermekeknél." A felpattogzott szájú, nyelvű gyerek zsébrész, а tápaiak ajkán zsébrésös. Kálmány szőregi följegyzése szerint,

157 amikor a kisgyerek zsébrész, akkor kilenc bubát csinálnak, és a gyerek fejét megveregetik vele, amíg sírva nem fakad. Amikor a csürhe jön, a bubákat a disznókhoz vágják. így múlik el a baj a gyerekről. Aki a bubákat esetleg fölveszi, arra ragad rá a betegség. 154 Új bor idején 463; Sthul doktorról Reizner II, 204. 155 Kovács 390. 156 Boldogasszony 10. 157 Ethn. 1917, 266. 185