Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
gatván (6 is tapogatja a fájó részt). Tapogasd mög ezön lánynak fejit, mejjit, hasát, hátát, mindön termő tagját!™ Tápai változat: hóhér nyilallás, gyilkos nyilallás, vérnyilallás, görcsnyilallás: szálkás húsát ne szaggassad, szálkás testit ne szurkáljad. Jeruzsálemi Boldogságos Szüzanya nyerd mög neki (mondja a beteg nevét) előbbeni egészségit! 126 Újabb szajáni változat: Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes. Az úr van teveled. Áldott vagy të az asszonyok között, és áldott a të méhednek gyümölcse Jézus. Huva mégy te szúrás, nyilamlás? Elmögyök égy asszonyba. Ne mönj të asszonyba, eredj a tüsökbokorba. Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért, most és halálunk óráján Amen. 121 ORBÁNC. Más ritkább népi neve folyosó. Egyik fajtája a Szent Antal tüze. Úgy próbálták gyógyítani, hogy olyan férfival csiholtattak rá kovából tüzet, akinek Antal a keresztneve. Deszken ezt három Antal nevezetűnek kellett végeznie. Szatymazon régebben Szent Antal napján (jún. 13) elvezették a gyerekeket olyan házhoz, ahol Antal nevű ember élt. Ez hármat ütött a talpukra, hogy a baj elkerülje őket. Berde Károly úgy hallotta 128 Bunford Antal szegedi sírásótól és utcaseprőtől, hogy orbáncos beteg fölött Antal nevű embernek kell imádkoznia a gyógyulásáért, majd fújjon rá, vagy köpjön rá háromszor a beteg részre, vagy legalábbis is tegye rá a kezét. Jó rá a bodzabél is, amelyre kámforgolyó van kézzel rávakarva. 129 A tápaiak az orbáncot süly fű, süfű főzeiével is borogatták. Valamikor kapós volt a madarászoktól babonából vásárolt vörösbegy, amelyet az orbáncos beteg fölé helyeztek, hogy a betegséget szívja magába. A madár elpusztul, a beteg azonban fölépül. 130 POKOLKELET, másként pokolvar: bőrbetegség egyik fajtája. Knie régi szegedi orvos szerint: furunculus, ungarisch Pokolvar (1788). Alsótanyán ismeretes a fias pokolkelet is. Orvoslásának több régebbi mágikus módja van. Alsóvároson hallottuk, hogy egy földdarabbal színcsorgásban kell megkerekíteni, majd ugyanott ezt elásni, mintegy eltemetni. Tápaiak szerint foganatos a kényóhártya, vagyis a levedlett kígyóbőr is: avas szalonnával keverve borítják a pokolkeletre. Kálmány kéziratos hagyatékában 131 olvassuk, hogy temesközi néphit szerint a szivárvány fölszívja a vizet, és a felhőkbe kerül. Vörösbékák hullanak belőlük, amelyek kettévágva, a pokolkeletre rászorítva, igen foganatosak. Kálmány gyűjteményében néhány ráimádkozást is találunk. Majdánban jegyezte föl, hogy kilenc kenyérdarabot kell négyszögletesre vagdalni, nevetlen ujjal a pokolvarra keresztet vetni, és ezt mondani: mikor az Úristen ezön a fődön járt, tanált jámbor gazdát, haragos gazdasszonyt, gyékényponyvát, sajtalan kását. Ez a nyavalya ennek a lánynak úgy ne árthasson a testin, mint Krisztus Urunk nem maradhatott a küágyon. Ezután kilenc Úrangyalát kell végezni, de csak eddig: íme az Úrnak szolgáló leánya. Közben kenyérrel kell a pokolvart kerekíteni, minden Úrangyala alatt másik-másik darabbal, végül keresztvetés következik. 132 A tápai beteg a színcsorgásban leguggol. Keresztet vet, bicskaheggyel fölvág egy darabka földet a csorgásból. Ezzel kerekíti meg az óramutató járásával ellenkező irányban a sebet, közben ezt mondja: pokolkelet, pokolkelet, mérges pokolkelet 4 Pokolbú gyütté, pokolba eredj, onnat többet vissza se gyere! Ezután a földet a háta mögé dobja. A szertartást háromszor kell megismételni, mindig más-más darab földdel. 125 Kálmány 11, 114. 128 Győrffy Györgyné gyűjtése. 127 Ferenczi Imre közlése. 128 Berde K., 221. 129 Ért. 1907, 244. 130 SzH. 1901, 54. sz. Cserzy. 131 EA. 2811. 132 Kálmány III, 152. Közölve még egy jelentéktelenebb szoregi változat is. 12* 179
