Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
JAVASOK, ORVOSEMBEREK Az orvoslásra, gyógyításra terömni köll. A népi javas nem lehetett, nem volt csupán szélhámos sarlatán, vagy lelkibeteg, depressziós idióta, mint sokan vélik. A sokat hánytorgatott üzleti számítás mellett, vállalt feladatára valamiképpen diszponált is volt. Szegedi népünk a kuruzsló boszorkány és г. javas, javasasszony, orvosasszony, illetőleg orvosembör között mindig különbséget érzett. A javasok nemritkán némi hagyományozott, vagy orvosoktól ellesett kór- és patikaszerismerettel is rendelkeztek. Akárhányszor a vallásos népközösség életében is búcsúvezetőnként, jámbortársulatok elöljárójaként szerepük volt. Mindenesetre szinte napjainkig az asszonyoknál a lelki ráhatás volt az uralkodó mozzanat. Palika Örzse, Engi Tüdő Vince A tápai Palika Örzse (1894—1966) elmondotta nekünk tudományának megszerzését. Orvosi készségét igazában a falubeli Molnár (Bakter) Páltól tanulta, örökölte, de korábban már édesanyjánál is látta. Örzse néninek még lánykorában fájt a keze, tenyere. Tavasszal kezdődött, de még nyárderékon sem akart elmúlni. Egy híres, régi tápai énekesasszony, a jámbor Dugonyi Teréz tanácsára kereste föl Pali bácsit. Tudom — révült el Örzse néni — péntöki nap vót. Mindönkit hazavert a kapálásbul az eső Mögállok a kapuná, azelőtt még életömbe se vótam náluk. Istenöm: bemönjek? Csak bemöntem. Pali bácsi a szín alatt ült egy gyékényszékön. Ű kezdte el a beszedőt: úgy-ё fiam nem akarta begyünni! Tudom is én Pali bácsi, hát még nem vótam itt, mögbocsássék kend mán érte. Bemöntünk a házba, a tisztaszobába. Ott vót ëgy kis házioltár, mellette egy pad. Pali bácsi erre ültetött, ű mög letérgyepölt az oltár előtt. Mögfogta a fájós kezemet, az ujjam végit. Mögszorította, de közbe imádkozott is. Nem telt abba tán ëgy perc se, szörnyen belenyilallott, a fájás mög abba a mini tomba mögszűnt. Utána még imádkozott, majd mellém ült. Ezt mondta: fiam a kezed azé fájt, mê hárem olyanra tötted, olyanra emelted föl, aki nem érdemlötíe mög. Az Isten azért adta rájuk a bajt, hogy okuljanak, térjenek mög, të mög leirnádkoztad rúlluk. Ilyet többet ne csinálj. Most pedig kvencedöt. kilenc szombatot adok fő bűttel, penitenciával. Utána mögtudod, hogy neköd szabad lössz-ё betegre imádkozni vagy nem. Eköszöntem Pali bácsitú, aztán gyüttem hazafelé. Mán a sarkon kifakadt a kezem : végigfestötte az utcát. Annyi sok mindön kigyütt, a Sátán is kitakarodott belüle. Azúta se fáj. Az utolsó szombaton Pali bácsi mögmondta, hogy mit imádkozzak a betegökre, de még azt is, hogy mit imádkozhatok. Úgy is lőtt. Ha kezemet nagybetegre töszöm, mögenyhül. A kisdedök, ha rájuk imádkozok, föltétlen javulnak. Kelevényre nem szoktam imádkozni, mert ezt Pali bácsi mögtiltotta... 69 69 Bálint S., Népi hitvilág. In: Tápé története és néprajza 629. 164
