Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

hazánkba. A tanács és várparancsnokság a járvány elszigetelésére, a fertőzés korlátozására mindent elkövetett. A templomokat, iskolákat, kocsmákat bezárták, a vásárokat és búcsúkat eltiltották. Misét kint a szabadban mutattak be. A járványt sokan égi harag jelének érezték, ezért mintegy engesztelésül különösen a káromkodókat, de egyéb vétkeseket is a szokottnál szigorúbban fenyítették. A vallásos szorongás olykor helytelen túlzásokig ment. így a tanács Harmos Anna „Calvin tévedéseit követő" asszonyt, Imre István feleségét fölszólította,

12 hogy vagy távozzék a városból, vagy „catholizáljon". A házak átvizsgálását több visitator, a betegek elkülönítőbe szállítását számos trager, vespillo végezte. Az orvosok és felcserek lóháton közlekedtek és onnan rendelkeztek. A vesztegzárnál nemcsak a személyeket, hanem mindent, így a hatósághoz érkezett leveleket is parázsra vetett fenyőmaggal megfüstölték. Ezért később füstölőpénz járt azoknak, akik erre életük kockáztatásával vállalkoztak. Ennek nyelvezeténél fogva is igen tanulságos emléke

13 a tápaiak egyik átszurkált, csaknem a pörkölődésig füstös levele : Dicsértessék a Jézus Krisztus! Hogy a felséges, mindenható Úristen szerelmes szent Fiának drága szent vére hullása érdemeért, ezen csudálatos és mélységes Ítélése között, őrizze és oltalmazza a tekintetes magistratust, szívünkből kívánjuk. Vévén nagy böcsülettel az tekintetes, nemes magistratusnak hozzánk küldött böcsületes levelét, hogy minémü legjobb móddal az levelek az nemes városra tőlünk és az nemes városról hozzánk transportáltassanak, melyre mi csekély elménktől más választót nem adhatunk, hanem az mint eddig volt, scilicet [ti] a nemes városi emberséges emberek minden napra szoktanak kijárni az lineáig, ahol az istrázsánk távúiról letévén és ezután a nemes városi ember, az ki olyankor talál jönni, olyankor fölveszi és beviszi a nemes városra. Nemkülönben az hozzánk kiküldendő levelek is az tekintetes nemes magistratus jó rendeléséből és gratiájábul az lineánkig hozassanak és ottan nádszálba tévén és az strázsánk azután megfüstölvén, behozza hozzánk. Az fölső városon levelek letételére való házrul mi semmi dispositiót nem tehetünk, hanem az tekintetes nemes magistratus méltóztassék levele által megírni, hogy az fölső városon ki házához parancsoljuk,, hogy az olyas leveleket vigyék, mivel az tekintetes nemes magistratus jobban disponálhat. És így, amidőn nemes városi ember kijönne lineánkig és a levelet kezébe távulrul letévén, adnánk, azt is megparancsolnánk az tekintetes és nemes magistratus parancsolatából ennek az embernek,N.N. házánál tegye le azon leveleket, és a nemes városi kisbírák minden nap azon háznál, amikor lesznek oly levelek, elvihetik. Ezek után maradunk alázatos szolgái és jobbágyi Tekintetes nemes Magistratusnak Tápai bírák és esküdtek ibidem, die 6-ta Augusti 1739. A bécsi marhakereskedők, mészárosok és embereik a vész alatt nem jöhettek vásárlás végett a szegedi földre, de a Dunáig eljuthattak. Amikor visszatértek Bécsbe, hatósági bizonyítvánnyal kellett igazolniuk, hogy helyi megbízottjaik által Szegeden és környékén felvásárolt jószágok a hajcsárok visszahagyásával úsztak át a Dunán. Akadozott a szegedi nép ellátása is. A dorozsmaiak megtagadták a gabonaszállítást, a pékek nem tudtak kenyeret sütni. Felsőbb intézkedésekre a kiskun kapitány utasította a dorozsmaiakat, hogy meghatározott napokon juttassák kenyérgabonához a szegedi pékeket. Ez úgy történt, hogy a dorozsmaiak valamely tiszta helyen, esetleg magtárban, a búzát kiürítették zsákjaikból, azután eltávoztak. A mieink az árát ecettel telt edénybe rakták bele.

14 A vesztegzár megszűntével a gyanúsak ruháit elégették, de a tanács felöltöztette őket, kárukat a büntetéspénzekből térítette meg. 12 Reizner III, 177. 18 Reizner III, 175. 14 Csajkds 211. 152