Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
A magyar lakodalmi találóskérdések között sok a szentírási eredetű. Közvetítésükben a középkori vándordeákoknak, kéregető barátoknak volt nagy részük. Sokat összegyűjtött belőlük a Szent Hilárius, zi Bod Péter kevéssé ismert műve. Mi itt természetesen csak olyanokat idézünk, amelyek a szegedi táj vőfélyei, násznagyai között forogtak : Kána menyegzőben ki volt a menyasszonyi Rebeka asszony. A vőlegény ifiú Tóbiás, a vőfély meg az öreg Kelemön. Ki vágott az anyján fát! A földből teremtett Ádám, amikor fát vágott. Miért tettek az alsóvárosi torony tetejébe kakast, nem tyúkot! Mert a tyúk tojása leesett és összetörött volna. Hun nem vót az Úristen! Az utolsó ítéletön. Mit csinál az Úristen, mikor az eső esik! Sarat. Zebedus fiának ki volt az apja! Hát Zebedus. Hány nap múlt el azúta, miután Ádám mög Éva a paradicsomba vót! Hét, mert egyik hét nap elmúlik, jön a másik v Mé harapott Ádám az almába! Мб nem vót bicskája. Milyen levest főzött Éva Ádámnak! Meleg levest (Pusztaföldvár) Ki metszötte mög az első szöllőt! A szamár. Noé szamara megrágta az egyik vesszőt. Észrevette, hogy ez többet termett. Mölyik a Hiszökegy közepe! Az olvasó Hiszekegyet jelképező szemének lyuka, amelyet a zsinórra fűznek. Mikor beszélt az embör a szamárral! Bálám próféta idejében. Mit nem adhat vissza még az Úristen se! Az asszony szüzességét (Szőreg). Örök életnek kezdete, üdönek végzete, ködnek közepe! Az ö betű (Mórahalom). Kicsoda az, aki nyelv nélkül kiáltott! Ábel vére (Majláthfalva). Mikor állott féllábon az Isten! Amikor virágvasárnap a szamárra föl akart ülni (Sövényháza, Majláthfalva). Mikó legéhesebb a pap! Karácsonykor, mert akkor három misét kell szolgálnia (Sövényháza). A találóskérdések után a szajáni vőlegény násznagya mondott verset. Elmondta, hogy a Három Királyt csillag vezette Krisztus urunk jászolához. Krisztus Urunk a Három Királlyal kezet fogott, alprincipális úr, vagyis a menyasszony násznagya fogjon vele kezet. Kezet fogtak, és megejtették a három találgatós mesét, majd kérték a menyasszonyt. Amíg bent a kikérés és kiváltás történt, addig a konyhában az asszonyok a kémény alatt a menyasszony ágya fölött osztozkodtak. Hosszú huzavona után a nyoszolyúasszony váltotta meg. Amikor már belegyeztek, hogy kiadják a menyasszonyt, akkor elvitték öltözni. Ez sokáig tartott. Ekkor már le volt szabad ülni. Közben fiatalemberek öltöztek föl leánynak és vénasszonynak. Sorba bementek, és bemutatták őket, hogy ez a menyasszony. A kérő nép nem vállalta. Végre bejött a menyasszony, mire felállottak és kezdődött a búcsúzás. A menyasszony búcsúzóját a násznagya vagy a vőfélye mondta. Ebben elbúcsúzott szüleitől, testvéreitől, háza népétől, majd szüleinek kezet csókolva útnak indult. Ekkor előbb táncoltak, majd ugrálva, táncolva mentek végig az utcákon. Esküvő 1895 óta Említettük már, hogy a polgári házasság a mennyegző ősi rendjét megbolygatta, de még több évtizeden át nem rombolta szét. Az állami követelmény olyanformán épült bele a hagyományba, hogy a délelőtt megkötött polgári esküvő után a kora délutáni órákban elmennek a lányosházhoz a menyasszonyt a szokott módon, szertartásosan kikérni, búcsúztatni. Innen azonban csak az egyházi esküvő után térnek a 37 Bod P., Szívet vidámító, elmét élesítő, kegyességre serkentő Szent Hilárius. Szeben, 1760. Több kiadásban, még századunkban is megjelent. 122
