Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

А тёпу asszonykoszorú, másként szűzkoszorú mirtuszból készül. Amíg a fátyol és koszorú a fején volt, a régi szatymazi menyasszony senkivel kezet nem fogott. Ha pedig lánygyermek után sóvárgott, ellopta azt a tűt, amellyel vőlegénye ingére a gombot varrták és koszorújába tűzte. A menyasszonykoszorút Szőregen, Tamásfalván főhelyre szokták a lakodalmi sátorban, helyiségben tűzni, amikor a menyasszony táncára sor kerül. Későbbi sorsáról még beszélünk. A menyasszonyfátyol, Sövényházán sáhér, klárafalvi nevén slájér (Schleier) viselése népünknél csak újabban terjedt el. Aki a fátyolhoz esküvőre menet oda tud férkőzni és be tudja hasítani, az a szőregiek szerint megronthatja a menyasszonyt. Régebben csupán koszorút hordtak. A fátyolból egy darabot, a koszorúból egy szemet a felkontyolás alkalmával tűzre szoktak vetni, hogy az új páron semmiféle rontás ne fogjon. Amíg a virág ég, senkinek nem szabad belépnie az égetés színhelyére. Olykor a fátyolt és koszorút olyan közeli rokon lány fejére nyomják, aki már nagyon szeretne féjrhez menni. Az újabb évtizedekben több felé lehet látni, hogy az esküvői képbe a fátyolt és koszorút is belekeretézik. A fátyolt Apácán a. Mária-oltárra viszik el.

29 A menyasszonycipő és a régebbi menyasszonypapucs is vadonatúj. Esküvőre menet Alsóvároson, Tápén, Pusztaföldváron, Apácán, Újkígyóson ezüst máriahuszast, Sándorfalván ennek hiányában ezüst ötforintost tesznek a bal láb alá, hogy megvédelmezze, ha rontásba találna lépni.

30 Ezt a kiszombori menyasszony már kézfogója napján beleteszi. Ha a szatymazi menyasszony azt akarja, hogy majd fia szülessék, elcseni vőlegénye nadrággombját és cipőjébe rejti. A cipő tréfás elrablásáról még szó lesz. A vőlegény rangja, megtiszteltetése a lakodalom hagyományrendjében hírül sem olyan jelentős, mint a menyasszonyé. Neki is lehetőség szerint újba kell öltöznie.

31 A vőlegényüng a magyarszentmartoniak, kistelekiek ajkán esküdőüng, tiszta fehér, továbbá új, mosatlan. Régebben ki is varrták. Lehetséges, hogy a menyasszonyától kapta, innen hajdani jegyüng neve is. A vőlegénygatya szintén vadonatúj, mosatlan, fonákjául kell fölhúzni. Tápén még a közelmúltban is őrizgették, és ebben kívánkoztak temetkezni. A vőlegényruha, másként esküdőruha, szintén új. Ekkor vették föl először. Külön kell szólnunk a vőlegénycsizsma hiedelemvilágáról. Már említettük, hogy Tápén az eljegyzéskor adott egyszerűbb jegykendőt a vőlegény az esküvőre készülődve, a bal lábára szokta tekerni. A csizmába kerül rontás ellen a már említett máriahúszas is. Lefekvés előtt régebben a menyasszony kötelessége volt vőlegénye lábáról 29 Papp Gábor gyűjtése. 30 Okát már nem tudják. A hagyomány még egy contra obsessos daemoniacos, vagyis boszorkánynyomás ellen alkalmazott régi szentelménnyel függ össze, amely már az egyházi liturgiában sem él. A Háromkirályokat többek között az útonjárók oltalmazójaként tisztelték, a menyasszony pedig most indul élete legnagyobb, legnehezebb útjára. A napkeleti királyok ünnepén volt az arany, tömjén és mirha szentelése. Az aranyat szegényeknél ezüst máriás tallér helyettesítette. Ez a megszentelt pénzdarab természetesen nagy becsben állott a családban, nemzedékről-nemzedékre öröklődött és karizmatikus jellegét megtartotta akkor is, amikor a szentelmény az egyházi gyakorlatból már kiveszett. Bővebben: Karácsony, húsvét, pünkösd 143. Ha a menyasszony kilencedik lábanyomát az esküvő után fölszedik és azt kilenc halott vizében megmossák és a kilencedikkel eltemetik, akkor az újpárnak oda lesz a szerencséje. 31 A városi civis vőlegényfiának ruhabeszerzéséről Cserzy Mihály ír a múlt század utolsó negyedében. Először elmentek a gombkötőhöz gombért és zsinórokért. Utána a szabót keresték föl. Vele együtt vásárolták meg a posztót. Most a szabó mértéket vett a legényről. Ezután az ötvösnél megrendelte kétrendbeli öltözetre illő ezüst gombokat. Az ünneplő mentére, dolmányra, mellényre ezüstöt, hétköznapló ruhára pedig pakfongot. Most következett a csizmadia, szűcs, a kalapos, fehérneművarró fölkeresése. Cserzy M„ Népviselet és népszokások Szeged vidékén. Ethn. 1906, 205. 8* 115