Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A menyasszony ágyáért arany gyanánt régebben Szőregen is egész zacskó 1 filléres rézpénzzel fizettek, amelyet a családtagok már előre összegyűjtöttek, készen tartottak erre a célra. Hogy a tréfássá vált vásárlást valamikor komoly egyezkedés előzhette meg, bizonyítja egy ószentiváni jogszokás. Ha ugyanis a vőlegény a menyasszony ágyáért tréfából, nem tréfából akárcsak 1 forintot is adott, akkor nem köteles visszaadni, ha a felesége fiatalon, gyermektelenül meghal. Szintén Ószentivánon ágy vitel közben valaki egy kisebb párnát ki szokott hasítani, és betollazza az ágyvivőket. Majdánban alig akarják őket fogadni, nem érnek rá. Éppen tollat fosztanak, a menyasszony ágya még nincs készen. A vőfély leül a házküszöbre és várja a jó szerencsét. Nagy nehezen mégis megindul a beszélgetés. Találós kérdéseket kell a vőfélynek megfejtenie. Majd a velejött nagyszájú asszonyok is belesegítenek a vitába. Végül lepedőt terítenek a szoba közepére. Ebbe kell belekötnie a vőlegénynek menyasszonya ágyneműjét. Résen kell lennie, nehogy a pajkos asszonynép őt magát is belekösse. Végre nekiindulhatnak, a kocsin dalolják : Este viszik a menyasszony ágyát, Elvesztőitek a nyoszolya lábát. Addig babám nem fekszöl az ágyba, Még mög nem lösz a nyoszolya lába. Belovai Sándor közléseiből tudjuk, hogy Algyön először a menyasszonypárna néven emlegetett tüskés párnákat nyomkodták az ágyért jövők kezébe. Csak amikor már jól összeszurkálták vele őket, akkor adták nekik a menyasszony ágyát, bútorát. Amikor a kocsi elindult, a kerekéhez rossz cserépfazekakat vágtak, hogy az új asszonynak majd szerencséje legyen. A szatymazi tanyákon a menyasszonyos háznál a kaput szalmakötéllel szokták átkötözni. Ezt kell elszakítaniok a lovaknak, hogy az ágyvivők bejussanak. A vőfély köszöntőt mond: Szöröncsés jónapot adjon az ég Ura Szálljon a szent áldás e ház lakóira. E házból galamb párjáhon költözik, Hosszú, boldog életet adjon az ég nekik. A galamb párjának most jutott eszibe. Hogy biz őneki nincsen pölyhös fészke, Melyre hű párjához nyugodalmat leljön, Mit volt mit tönnie, szépen fölkért engöm: Szőrözzek egy fészket néki, ha töhetöm. Azért tehát fejét szépen fölkéröm, Adják ki énneköm a menyasszony ágyát, Teljesítsék vőlegényünk kévánságát. Mert nekik enélkül nyugodalmuk nem lösz, Sokat nem beszélők, mert azt nem szeretöm, Inkább amit kérnek érte, lefizetöm. Dicsértessék a Jézus Krisztus. Ezután hozzáfognak a rakodáshoz. Lepedőt helyeznek a földre, belerakják az ágyneműt. Az egészet a vőlegénynek kell átkötnie. A csintalan menyecskék azonban közélökik, és őt próbálják az ágyneműbe hentergetni. Ha sikerül, a boldog házasság jelének tekintik. Itt is mindent, amit csak tudnak, ellopják a fiatalok számára, és a lakodalomban, vacsora idején a menyasszony elé hordják. Végül a vőfély így búcsúzkodik : Köszönetet mondok e ház fejinek, A ház asszonyának, mindön vendéginek, Hogy teljesítőitek az én kévánságom, Sohasem volt neköm ilyen boldogságom. Most Isten áldja mög a kedves szülőket, Kívánom éljenek szép hosszú életet ! Sajátos módon Tápén az ágyvivés a lakodalom után történik. Újkígyóson is a menyasszony ágyáért kerülővel, nem ugyanazon az úton szoktak menni. Ilyenkor illik ellopni az előtét és piszkafát is. Ennek erotikus célzata kétségtelen. Sajátos helyi szokás, hogy amikor a menyasszony ágyát viszik, bárkinek 7 Évkönyv 97