A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Gondolatok Bálint Sándor temetésén (Tálasi István búcsúvétele)

tartva kimutatható Bécs, Krakkó, Siena, Ferrara, Padova, Bologna, Perugia, Párizs egyetemeinek látogatása, ezek mellett a reformáció idején vannak hallgatók Wittenbergben, Heidelbergben, Baselben 1601-ig, mikor is szemléje lezárul. (Bálint Sándor: Szeged reneszánsz kori műveltsége, Bp. 1977. 65—107.) A látogatók nem csak egyházi pályán helyezkednek el, vannak világi foglalkozásúak is, s ő mondja : „Ez a deák-réteg társadalmi és parasztpolgári környezeténél fogva az anyanyelvet se hanyagolhatta el. Jól ismerte az élőszavas (orális) népköltészetet is ... költ ... akár a népköltészet hangján számos szegedi literátus is", s megemlíti, hogy Tar Benedek, Szegedi András, Szegedi Veres Gáspár úttörői nemzeti irodalmunknak. Objektív hangú a reformáció jelentős szegedi szülötteinek véleményezése, például Szegedi Kis Istváné. Megemlíti a korai eretnekség szegedi jelentkezését, utalással a huszitizmusra és bogumilizmusra, hangsúlyozza az iskolák, rendházak könyvtári értékeit és az alsóvárosi kolostor különös szerepét. Azt a bizonyságtevést mondja ki: „A végső tanulság: egy alföldi törzsökös magyar város életének, hajdani műveltségének nem sejtett elevensége és gazdagsága majd bizonyára sokakat meglep, de hihetően meg is győz", világos tehát, hogy „az egykori polgári kultúra, a kezdődő humanista műveltség nem csak német váróBálint Sándor, Tálasi István és Dömötör János a kopáncsi tanyamúzeum megnyitásán [Juhász Antal felvétele.] 15