A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

†Vinkler László: Művészet és mitológia

; a növényihez való vonzódásomról sok képem tanúskodik, de erről tanúskodnak tusfestményeim is. Nálam ugyan gyakoribb Persephone megjelenése a tematikában, mint Dionysose, — ami a növényi léthez való kapcsolatot illeti — azonban egyre megy, ha Dionysos a szőlőműveléshez, Démétér lánya a gabonatermeléshez kötött. Mindenesetre közös bennük az élők és a holtak birodalmának váltakozó birtoklása, a napfény és az árnyék, a föld és a földi lét váltakozása. Innen van, hogy a révület tényezője lényeges faktor lehet mindkettő kultuszában. Dionysosnak nem kell tráknak lennie, mint a Nietzsche köréhez tartozó Rode feltételezi. Kerényi meggyőz róla, hogy a mediterrán népek egész sora élhette meg a szőlőművelés során azt a tragikus sorsfordulatot, amely a szőlő megtaposásában, a bor felforrásában jutott kifejezésre, és amely Dionysosban aztán görög módra személyesült meg.

3 Most tehát az a kérdés, hogy az én munkásságomban kimutatható-e a dionysosi alkatnak ez a természete? Ha igen, megint csak igaza lesz László Gyulának, s valóban ezen a kiállításon is látni nem egy olyan képi szerkezetet, amely olyan, mintha álomvilágot, vagy lebegésben levőt tükrözne. Ez persze sohasem alkohol-mámoros révületnek a következménye, hanem a megélt világ rám tett hatásának festői kifejezése. Viszont jól ismerem a fél-tudatos alkotói állapotot, de lehetne-e valóban művészetről beszélni enélkül? A dionysosi karakter persze azt jelenti, hogy nálam ez a tényező művészileg kidolgozottabb, mint más lelki alkatok esetében. S ha már ilyesmiről beszélünk, hadd idézzem Platónt, aki a Phaidrosban Sokratéstől hallottakat fejteget: ,,Sokrates:... azt mondtuk, hogy a szerelem valamiféle őrjöngés, nemde? — Phaidros: Igen. — Sokrates: Az őrjöngésnek pedig két faja van: az egyik emberi betegségből ered, a másik isteni kiragadtatás a megszokott konvenciók köréből. — Phaidros: Teljesen így van. — Sokrates: Az isteni őrületnek négy istenhez tartozó négy fajtáját különböztetjük meg: a jós ihletét Apollonnak tulajdonítjuk, az avató papét Dionysosnak, a költői inspirációt a Múzsáknak; a negyedikről, Aphrodite és Eros szerelmi elragadtatásáról pedig azt mondtuk, hogy az a legkülönb, ..."

4 így hát hitelt adva a platóni, ill. sokratesi felosztásnak, László Gyula barátomnak meg kell hagynom a jóslás tudományát (egyre megy, hogy a múlt felfedésével tűnik ki a jövőé helyett), magamat viszont valamiképpen az avató-papok, azaz Dionysos társaságában kell megtalálnom. Csak egy láncszemet kell beiktatnunk és sikerül is majd. Képeim tragikai témái magukban véve is valószínűsítik a dionysosi kapcsolatot, különösen pedig akkor válik ez meggyőzővé, ha Thomson

5 érvelését is elfogadjuk, és az avatási szertartásokban a tragédia gyökérzetét ismerjük fel. A tragikumhoz való vonzódás nemcsak ennek a kiállításnak anyagából tűnik ki, nemcsak Antigoné, vagy Elektra felbukkanása bizonyítja, hanem régibb műveim is: valamikor megfestettem Krisztus passióját egy templom szentélyében itt Szegeden, de megfestettem Dózsa mártírságát is. Mégis újra kell hangsúlyoznom: a dionysosi karakternek csak egyik megnyilvánulási formája a véráldozaté, lényege a keletkezés és pusztulás kölcsönössége, vagy ahogyan Kerényi mondaná: „az elpusztíthatatlan élet". Ilyen alapon összefüggésben marad a látszólag szerteágazó tematika csakúgy mint a változásra kész formai megoldások. Ebben a szemléletmódban összetalálkozik a természeti és a társadalmi lét tragikuma. A Persephone monda egyszerre leányrablás és a gabona vetése: a Persephonét elrabló Hades egyszersmind magvető is. A Dionysos kultusznak lényeges eleme a fel3 Kerényi, K., Dionysos. Müller, München-Wien. 4 Platon Összes Művei. I. Kötet. Magyar Filozófiai Társaság, Budapest, 1943 Phaidros 713. 6 Thomson, G., Aischylos és Athén. A dráma társadalmi eredetének vizsgálata. Gondolat kiadó 1958. VII. fejezet. 394