A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)
Széll Antal: Az 1978. évi őszi madárvonulás a szegedi Fehértón
108. Barázdabillegető (Motacilla alba): Gyakori 1—10 példánya. X. 3-án viszonylag nagy számban mutatkozott (55 pd.). Utolsó észlelés XI. 10. (1 pd). 109. Sárga billegető (Motacilla flava): IX. 9-én 2 pd., IX. 10-én 1 pd., X. 3-án 2 pd., volt megfigyelve. 110. Tövisszúró gébics (Lanius collurio): IX. 10-én 1 pd., IX. 17-én 3 pd. 111. Seregély (Sturnus vulgaris): Csapataik a X/l-es tó nádasaiban éjszakáztak. IX. 14-én hajnalban 7—8000 pd. rebbent ki a nádasból, majd estefelé is kb. ugyanennyi érkezett vissza. 112. Mezei veréb (Passer montanus): Főleg a Halgazdaság környékén és a nádasokban gyakran látható 20—30-as, olykor 80—100 fős csapata. IX. 9-én egy albinó példányt figyeltem meg közöttük. 113. Zöldike (Chloris chloris): XI. 12-én 2 pd., XI. 16-án 30 pd., XI. 28-án 2 pd. 114. Tengelic (Carduelis carduelis): A Halgazdaság közelében ill. a tó környékén gyakran láthaztó. 115. Csíz (Carduelis spinus): X. 22-én 2 pd. 116. Téli pinty (Fringilla montifringilla) : XI. 26-án 4 pd. 117. Citromsármány (Emberiza citrinella): XI. 10-én 1 pd. 118. Sordély (Emberiza calandra): X. 25-én 6 pd. 119. Nádi sármány (Emberiza schoeniclus): Kisebb-nagyobb csapatuk rendszeres vendégei a nádasoknak. HELYI MADÁRMOZGÁS A helyi madármozgás a pihenő és a táplálkozóhely között folyik. Ősszel, már szeptember elején megkezdődik a lehalászás. A lecsapolás alatt álló ill. már lecsapolt tavakra tömegesen érkeznek a madarak. Az apróbb parti madárfajok táplálékukat a lecsapolt tavakból szerzik meg, ugyanis a sekély víz és az iszap állatai ezeknek a fajoknak a legfőbb táplálékbázisa. A feltöltött halastavakból táplálkozó madaraknál helyi madármozgás nem észlelhető. Azoknál a fajoknál, amelyek táplálékukat főleg a környező mezőgazdasági területeken szerzik meg (pólingok, récék, ludak, a daru, a dankasirály), rendszeresen repülnek a pihenőhelyről a táplálkozóterületre és fordítva (húzás). A fehértavi rezervátumban a fennt említett öt madárcsoportnál figyelhető meg ez a legnagyobb mértékben. A pólingok helyi mozgása az esti behúzáskor ill. hajnali kihúzáskor észlelhető. Fehértón ősszel elsősorban a nagy póling (Numenius arquata) gyülekezik, főleg szeptemberben. Táplálkozási területük a Fertő szikes rétje és a tó környéki mezőgazdasági területek. Szeptemberben késő délután, úgy fél 6 óra tájban megindul behúzásuk a lecsapolt tavakra. Mintegy negyed óra alatt lezajlik. Főleg ÉK-i irányból, a Fertő irányából repülnek 20—50 fős csapatokban. Sötétedésre már több százas csapatuk pihen a tófenéken. Kihúzásuk ÉK-i irányba történik kora hajnalban. A récék mozgalma szintén hajnalban és alkonyatkor szembetűnő. A nappalt a récetömeg, zömével tőkés réce (Anas platyrhynchos) a halastavakon tölti, mivel itt háborítatlanul ihatnak, pihenhetnek. Az augusztusban induló vadászidény a környező vizekről a rezervátumba szorítja a récéket, ennek köszönhető a nagyobb tömegek csoportosulása. Visszatérve a mozgalmukra, jellegzetes időpontot választanak a kihúzásra. Általában a teljes sötétedés előtt kb. fél órával, kisebb-nagyobb csapatokban (50—100 pd.) húznak ki a tavakról minden irányba. Este táplálkoznak, amikor a táplálkozóterületek zavartalanok. Hajnalban, 5 — fél 6 óra tájban megtörténik a tavakra a beözönlés (időpont a VIII— IX. hónapokra jellemző). Csapat csapat után érkezik, s mire a napkorong megjelenik a keleti látóhatáron, már hangos vadkacsazsivaly fogad a tavakon. A vadludak húzása kedves színfoltja a fehértavi őszi madárvonulásnak. Az utóbbi évekből öt vadlúdfaj előfordulása ismert a területről. Leggyakoribb a nagy lilik (Anser albifrons), jóval kisebb számban kerül megfigyelésre a kis lilik (Anser eryth458
