A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)
†Vinkler László: Művészet és mitológia
utolsó sorban a háborús front átvonulása olyan halmazat, amely méltán lép a képzelet helyébe, a képzeletet nem tartalmi, hanem formai oldalon dúsitja fel. Ennek a periódusnak bevezetője a Kentaurok és Lapithák harcát ábrázoló vászon, amely színeiben a fekete alakos göröa vázákra utal, formában azonban kubisztikus motivumokra épül; kifutása pedig két Tavasz с kompozícióm: az egyik kubisztikus-futurisztikus átalakulása a park fáinak, a másik viszont szürrealisztikus megfogalmazása a leány-mítoszoknak 12 . 1956—57 körül három jellemző munkám készül. Az első a Tápéi menyasszony, — népies, szürrealisztikus felfogásban, a második a Dózsa feje című, — amely illusztratív és automatikus elemeket olvaszt egybe, a harmadik egy mozaik, amelyet a Felsőtiszaparti Csónaktároló számára készítettem. A persephonéi aspektus mindháromban ott kísért: a tápéi menyasszony hatalmas virágcsokra, a lovak, a sorsszerűség előtérbe kerülése mind erre vallanak; a Dózsa feje ugyancsak a menyasszony vonatkozásában fogalmazódik meg a Juhász Gyula vers nyomán, halálos vonatkozásai erőteljesen érvényesülnek; a mozaik látszólag egyszerű strand jelenete : a leány csónakra szállása nem nélkülözi a persephonéi alvilágjárás asszociációit. Mind a három megbízás alapján készült, — ha el is hajlott a jól felhasználható megoldástól. A mozaik azonban némi késéssel helyére került. A Tápéi menyasszonyt később Makó városának tanácsi épületében helyezték el. A Dózsa a Petőfi múzeum kiállítása után, amelyet Juhász Gyula emlékére rendeztek, visszakerült hozzám. A Dózsa persze nemcsak persephonéi, méginkább dionysosi téma : a széttépetés és feltámadás dialektikája igazán dionysosi sors, valódi tragédia. Ez megfestésének módjában nem érvényesül kevésbé, mint magában a tematikában. A 60-as években két tendencia váltakozik : az egyiket mint a gesztus, vagy automatikus festészeti iránynak egyéni változatát, tusfestményeim, a másikat labirintikus szerkezetekben alkotott kompozícióim jellemzik. A tusok között nagyon sok a növényszerű alakzat, az indaszerű burjánzás. Ennek a tendenciának színes változatai zománcfestékkel, annak fizikai tulajdonságait kiaknázva készültek. Hogy csak egyet említsek példaképpen: (hogy a dionysosi jellegre utaljak) a Sámánima címűt említem meg. Ezekben a munkáimban — legyen szó a tusfestményekről, vagy a zománcokról, a dionysosi karakter alapvonása: az egyetemes életszerűség maga kerül előtérbe, anélkül, hogy antropomorphizálódna, vagy specializálódna. A labirintikus szerkezeteknek ismét két változata van. Az egyik a tudat kontrollját kiiktató szürrealista módszerrel készült vonalrajzokon, a másik viszont egy optikai labirintus instrumentális létrehozásán alapszik. Makettszerű konstrukciókat alkottam hol lencsék, hol tükrök 13 segítségével, hogy a motívumot abban megtöbbszörözzem, majd variánsainak halmazává szervezzem. Ennek a sorozatnak főműve a Tizián parafrázis. Ami a labirintust illeti, talán mondanom sem kell, hogy a minosi mondakör tartozéka, s hogy mint ilyen a bika-kultusszal függ össze, ennek az összefüggése a dionysosival ismét aligha lehet kétséges. 14 Nem szükséges azonban a diony12 Homéroszi Himnuszok, Devecseri Gábor fordításában, Kerényi Károly bevezető tanulmányával az eleusisi misztériumokról : Prótogonos Koré. A birtokomban levő kötet dedikált példány : Vinkler Lászlónak a szegedi találkozásra emlékezetül 1941 decemberében Kerényi Károly". Ez a tanulmány meghatározó volt számomra: a nász mítoszának széles alapokon való értelmezését adta. Életművem valójában magában hordozta a kérdés magvát, választ a továbbiakban már sohasem kerestem rá Kerényi nélkül. 18 A tükör különösképpen a Dionysos mitosz tartozéka. Megtévesztő, figyelemelvonó szerepe van, ugyanakkor garanciája a halhatatlanságnak is. A kis Dionysos születésekor tükröt tartottak neki, míg abban önmagát nézegette megölték. L. : Kerényi, Dionysos, Inthronisation, 214. 14 Kerényi, К., Dionysos Urbild des unzerstörbaren Lebens. Különösen fontossá vált számomra két fejezete: Der kretische Kern des Dionysosmythos, és: Stier, Schlange, Efeu und Wein. 403
