A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)
†Vinkler László: Művészet és mitológia
A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1978—79/1 MŰVÉSZET ÉS MITOLÓGIA Válaszok és vallomások* VINKLER LÁSZLÓ Válaszok és vallomások, — mondja az alcím, mert e tanulmány anyaga levelezés alakjában formálódott, amelynek célja egy— a tárlatlátogató érdeklődők számára tartandó nyilvános párbeszéd előkészítése voit. A levelezés két fordulóban duzzadt fel, majd a dialógus spontán folyamába oldódott át. Ez a tanulmány viszont utólagos átdolgozása a témának, amely bizonyára nélkülközi az eredeti levelezés személyes ízeit, viszont kárpótlást nyújthat az írás átgondoltsága, megszerkesztettsége, egyszóval a közreadhatóvá érlelt tanulmány előnyeinek érvényre juttatása. Ezt a tanulmányt én írom ugyan, László Gyulát azonban mindég szószerint idézem. így a dialógus fiktív, de hiteles. A megvitatásra váró problémakört László Gyula exponálja: „Ámde mindjárt az indulásnál legyünk tisztában azzal, hogy két különböző alkat, temperamentum méregeti majd egymást a kérdésekben és feleletekben. Nyilvánvaló, hogy egyik sem kérheti számon a másiktól, hogy miért nem olyan mint ö, hanem inkább elgyönyörködik — hallván a másik szavát —, hogy a létnek másfajta megélésében mennyi olyan szépség van, mely nem az övé, hanem a másiké. Úgy érzem, hogy Vinkler Lászlóban a dionysosi alkat nyugtalansága, termékeny, néha riasztó képzeletvilága uralkodik inkább, mig magam az apolloni harmóniára vágyom. Szerencsére azonban Vinkler László olyan gazdag adottságú művész, hogy megihleti őt a harmónia is, s talán magam sem vagyok idegen a látomások világában." Fogadjuk el a szereposztást, amelyet László Gyula kínál. Ha első pillanatra korlátozásnak érzünk is mindenfajta besorolást, látnunk kell azt is, hogy ez most helyénvaló, ha jól kezeljük, és hogy jól akarjuk kezelni, annak a fenti idézet dialektikája máris biztosítékát nyújtja : az alkatot mint tendenciát kezeli, és nem szándéka a személyiség korlátozása. Annyit azonban hozzáfűznék, hogy ha mi itt most apolloni és dionysosi alkatról beszélünk, nem szorítkozunk szükségképpen Nietzschére, aki a dionysosi elvet mint az apolloni ellenpólusát tételezte. Nietzsche szemléletmódja mégsem a görögöké, és nem is a miénk. Bizonyára a német romantika talaján válik érthetővé a maga idejében. Kerényi Károly az 1960-as Der Frühe Dionysos с. tanulmányában 1 felveti Dionysos minosi eredetének hipotézisét, és ezt dolgozza ki nagy Dionysosában 2 , amely sajnos csak halála után, 1976-ban jelent meg. Ennek előszavában utal vissza egy régi keletű felismerésére : „felismertem, hogy egy Dionysos vallásábrázolásban a növényinek, a vegetatívnak csendes, hatalmas elemét, amely végül is, mint a Cumae-it, az antik színházat is elnyelte, elébe kell helyezni az önkívületinek." Ezt az értelmezést figyelembe véve még találóbb László Gyula szereposztása, hiszen * László Gyula és Vinkler László dialógusa 1979 november 12-én, Vinkler László klasszikus hagyományokhoz kötődő képeinek kiállításán Szegeden, a Bartók Béla Művelődési Házban. 1 Kerényi, K, Der Frühe Dionysos. Die Eitrem-Vorlesungen, gehalten an der Universität Oslo im September 1960; Universitätforlaget, Oslo-Bergen. II. fejezet. a Kerényi, К., Dionysos. Urbild des unzerstörbaren Lebens. Langen Müller, München-Wien. Vorwort. 393
