A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Szelesi Zoltán: Csáky József utolsó évtizede

valami emésztési zavar, elég kellemetlen. A szívem mintha lassabban dolgozott volna, és ez éjjel-nappal. Most már a végén vagyok mindennek. Még egy kis köhögés, de nem számottevő, és ami az emésztési zavarokat illeti, az is javult. Vigyáznom kell azonban az étkezésemre. Eléggé legyengített mindez. Teljes talpra állást nem remélek tavasz előtt. A nagy hidegek elmúltak (remélem véglegesen, de lehet-e tudni?). De jött helyébe esős, nyirkos, ködös idő, ami talán még rosszabb. De csak az vígasztal, hogy már február 17-e van és jön a március, amikor ugyanis lehet kezdeni... remélni. És a reménység éltet. Persze szó sem lehet arról, hogy a műteremben dolgozzak. Ennek még a gondolata is kész betegség. így aztán fenn vagyok a szobámban és rajzolgatok. Ez se naplopás. A vevők nem tolonganak az ajtóm előtt. Persze ezt annak tudják be, hogy konok vagyok és nem akarok „absztrakf'-szobrokat csinálni, amelyeket elkapkodnának a kereskedők és vevők. Dehát én már ilyen vagyok. Űgy látszik, az utóbbi időben, mintha az „absztrakt" kezdene letűnni. Ugyanis a kereskedők (mert a „művészet" tőlük függ) kezdenek nagyon is akadémikus képkiállításokat rendezni. Egyik végletből a másikba esnek, de ha így tart, az absztraktnak vége. Ha egyszer valami összeomlik, azt többé nem lehet felemelni, mert az árak omlanak le. Nincs már művészet, csak „Börze".

40 Majd meglátjuk. A két bronzom már két hete ment el Amerika felé. Nem sokára remélni fogom, hogy értesítenek a megérkezésről is, ami nem megvetendő, a pénz is megjön. És ami még jobb (és be volt ígérve! !), újabb vételről is lesz szó. Szóval „várandós" állapotban vagyok. 36. 66. III. 22. Az egészségem teljesen rendbejött. A régi jó erőmben érzem magamat. És, ha az idő kedvezőbb lenne, még jobb volna. Ugyanis az enyhe idő után újra beállott a hideg. Nem fagy, de nagyon közel van hozzá. így aztán le kell még mondanom a műteremről. De, hogy az időt ne vesztegessem, rajzolok. Erre is szükség volt már, mert egy jó ideig elhanyagoltam. Ez valahogy mindig így volt nálam. A mintázási vagy faragási időszakokban nem is gondolhatok rajzolásra. Mert én nem csücsülök le egy kis időre, hogy rajzoljak is egy kicsit. Ez túl komoly dolog akkor, főleg most, amikor új felfogás állt be, legalább is, ami a rajzot illeti. Ami volt, az már nincs. És ami lesz, az lassan jön. Rajzot, rajz után készítek, és még mindig nem az, amit szeretnék, bár már az első is más, mint a régiek. Szóval egészen új szellemben kezdek rajzolni.

41 Majd meglátom mi jö ki belőle. Talán nem is lesz rossz. 40 (1966. II. 17.), E levelében — ismét elutasító állást foglal kereskedelem által irányított absztrakt művészettel szemben. A műkereskedelmi divat Csákyt szegénységre és elhallgattatásra ítélte de a művész éles szemmel észreveszi az „absztrakt" árainak hanyatlását. 41 (1966. III. 22.) A rajzolás szükségességét plasztikai munkásságán belül Csáky rendkívül fontos és komoly dolognak tartotta. Ezért is készített oly sok rajzot, melyeknek rendszeres létrehozási időszaka a hosszú téli hónapok voltak, amikor a hideg miatt műterméből a lakásába vonult. Figyelemre méltó, hogy stílusának megújulását — mely Csáky művészetét egész életében jellemezte — a mester még 78 éves korában is érzi, észleli. 379