A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Nagy Ádám: Huszadik századi pénzlelet Sándorfalváról

ket, valószínűleg ilyen évszámú pénzek is előfordultak volna benne. Az elrejtés idejét pontosítja még talán az is, hogy a nikkel 10 filléresek — leletünkben 5 db van belőle — 1918. május l-ig voltak érvényes fizetőeszközök. A kispénzűek, de az emberek általában is igyekeznek az ilyen pénzektől megszabadulni idejében. Az elrejtés ideje tehát 1917 vége, vagy 1918 első fele lehetett. A kis, biztonsági pénztartaléknak tekinthető összeg elrejtését nem köthetjük valamilyen konkrét eseményhez. A korabeli újságok semmiféle sándorfalvi hírt sem közöltek. Csupán az uradalmi igazgatóság hirdet eladó szarvasmarhákat, ökröket, bikákat.

7 Az elrejtés körülményeinek felderítésében inkább közelebb jutunk, ha megismerkedünk röviden a telek és birtokosai sorsával. Sándorfalva új telepítésű község.

8 Az 1879. évi nagy, szegedi árvíz idején a környék falvait is elöntötte a víz, így Algyőt is. Algyő lakosságát a terület akkori birtokosa, Pallavicini Sándor őrgróf, új helyre telepítette. Innen származik a község neve is. Az algyőiek nem mind hagyták el régi otthonaikat. Némi huzavona árán csak 1882-ben döntöttek végre hivatalosan arról, hogy a két község két önálló közigazgatású, önállóan fejlődő település. Sándorfalva népessége még szegedi és a Monarchia minden részéből idevándorló telepesekkel gyarapodott. 1880-ban 3394 lakos 535 házban, 1920-ban 5639 lakos élt 1074 házban. Az őstelepes 170 algyői családból (798 fő) 62 család vagyontalan volt. Nem lehetett az arány sokkal jobb a többi betelepülőnél sem. Hiszen Pallavicini célja sem a jótékonykodás volt, hanem elsősorban munkáskéz biztosítása, terület benépesítése, amit gazdálkodása szempontjából kiszámított beruházásnak tekinthetünk. így fogalmazta meg Féja Géza, aki a harmincas években szerzett e vidéken tapasztalatokat: Pallavicini „olyan falvat telepített tehát, amelyben mindenki napszámból él, lehetőleg semmi földje sincs, melyre mint létminimumra támaszkodhatnék, a falu teljesen tőle függ, nincs szüksége a természetes ellentétek folytonos leszerelésére az érvelést ugyanis az üres gyomor «ragyogóan» elvégzi helyette".

9 A telekkönyvben a telekről, amelynek házában leletünket találták az első bejegyzés 1889. március 13-án történt.

10 A Sándorfalva 497. sz. telket és házat ekkor vette meg Tóth József és felesége, nem jegyezték fel, hogy mennyiért. A telek mindenesetre az első betelepítésre szánt terület északi részén levő legszélső telkek egyike (4. ábra). További lényeges mozzanat, hogy a tudomásunk szerinti vásárlók fia, Tóth Péter 1912-ben két lány testvérétől 1000 koronáért megvette örökségüket, s így az egész birtok tulajdonosa lett. A halotti anyakönyv szerint azonban Tóth Péter napszámos, népfölkelő 1915. május 8-án a világháború valamelyik csataterén elesett.

11 Özvegye az 1917. május 9-i telekkönyvi bejegyzés alapján, hogy hogy nem, felerészben örökölte és felerészben megvette 600 koronáért a házat és a hozzá tartozó kertet. Talán éppen ő rejthette el a pénzeket, a vásárlásra szánt összeg maradékát? Vagy inkább anyósa féltett kincse volt a zűrzavaros, szegény világban, aki 1921-ben halt meg 74 éves korában? Nem tudhatjuk. Az 1000 és a 600 korona, különösen, mint láttuk napszámos családban nagy pénz lehetett. A sándorfalvi közgyűlési jegyzőkönyvek tanúsága szerint 1917—18-ban 7 Szegedi Napló, (továbbiakban: SZN) 1917. dec. 16. 8 Sándorfalva története és népélete. (Szerk. : id. Juhász A.) id. Juhász A., Történeti rész. Sándorfalva Nagyközség Tanácsa, 1978. 24, 44, 47, 50,54, 423. 9 Féja G., Viharsarok. Bp. 1957. 317. 10 Szeged, Járási Földhivatal, Sándorfalva 342. hrsz., 386. betétszám. 11 Csongrád Megyei Levéltár (CSML) Betekintésre megkaptam a sándorfalvi halotti anyakönyvet: 163/1915 bejegyzés. Sándorfalva község katonai, hadigondozási, népmozgalmi iratai között, a hadiözvegyek nyilvántartásában azonban nem találtam Tóth Petemét. 353