A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)
Kürti Béla: Honfoglalás kori magyar temető Szeged–Algyőn
A temetést kísérő szertartások egyikével találkoztunk a kerámia-mellékletes sírok egy részében (97, 106, 107), ahol az edényeket nem közvetlenül a sír fenekére helyezték, hanem betemetés közben — feltehetőleg a temetés közben végzett szertartás részeként — tették a sírba. (Hasonló eseteket Sóshartyánból, Szabolcsból és Tiszafüredről ismerünk 58 .) A temetkezési szokások legnagyobb része — mint arról már az eddigiek alapján is meggyőződhettünk — messzemenően egyezik a Kárpát-medencéből eddig ismertekkel 59 . Van azonban a szokásanyagnak egy olyan része, mely temetőnkön belül eltér a hagyományostól ; s bár analógiáit megtaláljuk a kor más temetőiben is 60 , itt külön említést kell róluk tennünk : — a 17. sírban a kötegben letett nyilak hegyükkel a sír láb felőli vége felé néztek; — a 18. sír szablyáját a jobb váll mellett találtuk meg; — a 37. sírban a véretekkel díszített övet külön, a sír hosszában fektették a halottra ; — a 94. sírban a nyílvesszőket eltörték ; — ugyanott törött íjat tettek a halott mellé; — a tegezeket hol a bal, hol a jobb oldalra; hol a felsőtest, hol a láb mellé tet ték, stb. A megfigyelések további sorolása helyett legyen elég arra utalni, hogy a fentiekben kétségtelenül a fordított túlvilághit 61 szerint történt temetkezésekről van szóAz a tény (mint azt már fentebb is említettük), hogy egy közösségen belül kétféle temetkezési szokás van érvényben, feltétlenül a közösség kisebb, egymástól — ha másban nem, hitviláguk egyes elemeiben — eltérő csoportjaira utal. A TEMETŐ ÉS AZ IDE TEMETKEZŐ NÉPESSÉG ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE Az algyői temető nagysága és szerkezete alapján a nagycsaládnál nagyobb egységet jelent, de a köznépi temetőknél lélekszámban jóval kisebb és gazdagabb. Feltehetőleg a honfoglaláskori középréteg egymással nem rokon, de egy közösségbe (falu) tartozó családjainak temetője. Számos temetkezési szokás a temetőn belüli csoportra bontás mellett szól, ami egyben azt jelenti, hogy más-más hagyománnyal rendelkező csoportokat kell a közösségen belül feltételeznünk. A temető belső rendjét pusztán a sírok fekvése alapján (1. temetőtérkép) egyelőre nem sikerült pontosan meghatároznunk, de soros rendszerére számos jel utal. A temető a leletanyag összképe alapján hivatásosan katonáskodó réteg (kíséret) temetőjének tartható (10 íjász egy szablyás vezetésével?) 62 . Földművelésre utaló leleteket nem találtunk, az állattenyésztés színvonalát és fő ágait a sírokban talált állatcsontok jelzik (természetesen jelenlétük nem azt jelenti, hogy az itt eltemetett egyének pásztorok lettek 1 volna). 58 Szabolcs-Vontatópart: Fodor—Németh, 91—92; Fodor, 1976. 374—375; Sóshartyán: Bálint' 1976b. 143. — Fodor I. szóbeli közléséből tudom, hogy a tiszafüredi temetőben több esetben is előfordult, hogy a sír betemetése közben összetört edényt helyeztek el őseink a sír töltelékföldjében. 59 László, 1944. 125—165, 450—497; Dienes, 1972b. 11—18; Tettamanti, 79—122. 60 László, 1944. 134,136,144—145, stb; Szabó, 1970. 265; Dienes, 1975. 85—86; László, 1976. 80. és uo. 12. j; Tettamanti, 109. — A hasonló eseteket Bálint, 1971b. 75—77. a visszatérő halottól való félelemmel magyarázza. 61 László, 1943. 57—60; László, 1944. 468-^172. 62 László, 1944. 228—229; Dienes, 1957. 30; Dienes, 1969. 613—615; Dienes, 1972b. 26—27: László, 1977. 48—51. — Következtetéseinket természetesen módosíthatják az antropológiai feldolgozás eredményei (több generáció). 343
