A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Kürti Béla: Honfoglalás kori magyar temető Szeged–Algyőn

vagy a bal oldalon való eltemetés rendszertelen (jobb 3, bal 7). Az íj markolatát borító lemezek azonosak : két végén kihegyesedő ovális formák. (Ali. sírból előkerült markolatborító lemezen díszítés nyomai látszanak — 11. kép.) Az íjvégeket borító lemezek közt kis változatokat különíthetünk el, de egy típus keretein belül maradnak

43

. Az íjcsontok helyzetéből adódó méretek alapján aszimmetrikus íjat is találtunk. A csontkészletek gyakran voltak hiányosak, hol egy-egy markolatcsont, hol egy-egy íjvégcsont hiányzott. A 25. sírban a váz medencéjének bal oldalánál az íjcsontok és a tegez fölött két db. hosszú, enyhén ívelt, formailag az íjvégcsontokkal rokon díszítetlen csontlemezt találtunk, melyek rendeltetését csak íjtegez esetén tudjuk elképzelni

44

. 18 sírban összesen 67 db nyílhegyet találtunk, olykor a tövisre tapadt fa (háncs ?) maradványokkal. Előfordulásuk a férfisírokra jellemző. Az általánosan ismert honfoglaláskori típusok

45 egy kivételével (átfogóján ívelt háromszög-alak) mind megvannak : deltoid-, rombusz- és levél alakú harci, kétágú és hosszú, árszerű (tűszerű) vadásznyílhegyek. Hét esetben tegezzel együtt temették el őket, kilenc íjász sírjában fordultak elő. A sírban való eltemetési helyük a bokától a koponyáig változó — általában a bal oldalra történt. Hét férfisírban találtuk meg a vaspálcákkal merevített tegez maradványait, valamennyi esetben nyílhegyekkel együtt; egy esetet kivéve íjász-sírokban

46

. Számos esetben a tegez aljának megközelítőleg ovális vaspántját, néhol a tegezszáj zárószerkezetének csontlemezeit is feltártuk. A vasszerkezethez rozsdásodott szerves maradványok alapján a tegez fakéregből készülhetett, alját vaspánttal 11. kép. Díszített íjcsont a 11. sírból 43 U. Kőhalmi, 101. 44 Eltérő típus a kenézlői, vö. László, 1955. 111—122; az algyőihez hasonló megoldásokat 1. U. Kőhalmi, 107—109. 45 Cs. Sebestyén, 193—205. 46 A kivételes 37. sír további mellékletei (részleges lovastemetkezés, 6 nyílhegy, ae. öweretek, lószerszám, stb.) alapján íja nélkül is rangos egyént rejthetett magában. Az önmagában előforduló tegez szerepét a keleti források világítják meg, 1. Ligeti, 40; U. Kőhalmi, 138—139,197—198; Tomka, 183; Bálint, 1975. 58. — Idevágó ábrázolásokat is ismerünk Közép-Ázsia területéről, bár jóval későbbi időszakból: egy Buharában előkerült, 1566—67-re datált miniatura jelenetének hátterében ülő 340