A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)
Kürti Béla: Honfoglalás kori magyar temető Szeged–Algyőn
természetes, bár a környezetéből alig kiemelkedő dombhát délkeleti oldalán fekszik. A dombhát délnyugati oldalán futó jelenlegi kis csatorna egykor természetes patak lehetett : nagyobb esőzések után a felgyülemlett víz ma is jól kirajzolja a patakmeder természetes nyomvonalát. A dombhát keleti oldalától a felszín egyenletesen lejt egészen a Tisza-ártér nyugati szélét jelentő magaspartig. A szántóföldként hasznosított területet alig 30—40 cm humusz borítja, az altalaj agyag. A négy szezonban (a talajnedvességtől függően általában február-április közti időszakban) összesen 3568 m;-nyi összefüggő területet (2. kép) tártunk fel 5 . A feltárás során több korszakból találtunk leleteket a szórványos cserepekkel jelentkező Köiös csoporttól egészen a magyar középkorig. Hulladékgödrökkel jelentkező i. sz. IV. századi teleprészletek mellett összesen 109 sírt tártunk fel, melyek közül nyolc Hallstatt-C idejű (az ún. Mezőcsát-típusú temetőkkel rokon), három a La Тепе С időszakból való, tíz pedig szarmata kori 6 . A teljesen feltárt X. századi temetőt 83 sír alkotja (melléklet). A belőlük előkerült leletanyag (sokrétűsége ellenére) zárt, a temető egészére igen jellemző képet nyújt, minek alapján az ide temetkező közösséget nagy biztonsággal a X. századi magyar társadalom középrétegéhez soroltuk. Tekintve, hogy a temető teljes feldolgozása és közzététele még évekig elhúzódhat, jelen dolgozatunkban szükségesnek látjuk közzétenni a leletanyag és a megfigyelt jelenségek rövid leírását, hogy ez a forrásanyag mielőbb az érdeklődők rendelkezésére álljon 7 . A FELTÁRT LELETANYAG A) Ékszerek A korszak legáltalánosabb leletei közé sorolható elvékonyodó végű nyitott hajkarikák Algyőn 22 sírból kerültek elő (összesen 33 db). 14 db bronz, 14 db ezüst, 5 db arany hajkarikát tártunk fel, az utóbbiakat kizárólag férfi sírokban (18, 25, 92) találtuk 8 . A sírokban való elhelyezkedésük általában hagyományos: a koponya két oldalán, szorosan a halántékcsonthoz tapadva feküdtek. (A 18. sírban a balkar mellett, a 25-ben a mellkason heverő hajkarikát feltehetőleg a leeresztett vagy levágott hajfonatba fonhatták.) S-végű hajkarikát a temető területén nem találtunk. A 72. (női) sírból egy db. ezüst gömbsorcsüngős fülbevaló került elő. Az összeforrasztott ezüst félgömbökből álló gömböket vékony drót és az arra rátekercselt egysoros drótszál köti össze. Csüngős része a sóshartyáni, felső tagja pedig a Szegedbojárhalmi lelettel egyezik, s így sajátos tipológiai átmenetet képez közöttük 9 . A 105. sz., gazdag mellékletű gyermeksírban a váz mellkasi részén, egymással szimmetrikus helyzetben (3. kép) került elő két db. aranyozott ezüst hajfonatdíszítő sőbbi ásatási megfigyeléseink alapján biztosra vesszük, hogy az 1. sír leleteinek csak egy része került a múzeumba. 5 A feltárásról szóló jelentéseinket ld. Rég. Füz. I. 27 (1974) 67; 28 (1975) 86; 29 (1976) 59; 30 (1977) 38; Arch. Ért. 101 (1974) 320; 102 (1975) 305. 6 A hallstattkori leleteket Galántha Márta, a keltákat Maráz Borbála, a szarmatakoriakat Kőhegyi Mihály és Vörös Gabriella; az antropológiai anyagot Farkas Gyula és B. Marcsik Antónia dolgozza fel. 7 Leírásunkban Bálint, 1976b. 121—164. munkájának rendszerét követtük. A temető területéről előkerült egyes leleteket ill. megfigyeléseket közli: Bálint, 1976a. 240; Bálint, 1976b. 126—127, 150; Szabó, 1976. 42; Fodor, 1977. 28. fotó; Rosner, 106. 8 Az elhunytak nemét csak abban az esetben tüntetjük föl, amikor azt a helyszínen kétséget kizáróan meg tudtuk állapítani. 9 Dienes, 1972b. 84. o. és 44.kép. — Tekintve dolgozatunk jellegét, leleteink analógiáit csak ritkán említjük; részletezésük a teljes feldolgozás feladata lesz. Ugyanezen okból hagytuk el az egyes megfigyelések és tárgyak elemzésénél a teljes szakirodalmi áttekintést is. 325
