A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Sipos József: A Kisgazdapárt és a Teleki-kormány lemondása

Horthy és Teleki ígéretei, a puccskísérletben kompromittálódott legitimisták állásukból való felmentése, ill. lemondása, a KNEP törekvése a Kisgazdapártnak tett engedmények lefaragására, a disszidensek kísérlete az egységes kormánypárt létrehozására, Nagyatádi Szabót 9-én már arra kényszerítette, hogy — az elért eredményeket megtartva — a kormányválság megoldását szorgalmazza. Részletesen kifejtette álláspontját a párt tagjai előtt és kérte őket, hogy ne csináljanak újabb kormányválságot. A legfontosabb érdek a gazdasági problémák megoldásához fűződik — mondotta — és hogy a válság elnyújtása, amihez különböző kopmlikációk járulhatnak, gazdasági katasztrófához vezethet. Minden erővel meg kell akadályozni azt, hogy a nemzetgyűlés munkáját megzavarhassák, — amivel annak feloszlatása veszélyére utalt. A radikális szabad királyválasztók — a megváltozott helyzetre való tekintettel, Nagyatádi Szabó kérésére — elállottak attól a szándékuktól, hogy IV. Károly hazahozatalában részesek felelősségrevonását továbbra is követeljék.

84 így elhárult a KNEP-pel és Telekivel való megegyezés előli legnagyobb akadály. A megegyezést kívánta segíteni Rubinek Gyula, Uj Nemzedék с lapnak adott nyilatkozata is. Ebben ugyan ismételten szükségesnek tartotta a miniszterelnök magyazárkodó nyilatkozatát, de a legitimisták felé kijelentette, „nem tartom kizártnak, hogy mi, a szabad királyválasztók IV. Károly mellett döntsünk, de ebben az esetben is új egyezményt kell kötni a dinasztiával, mert a pragmatica sanctio hatályát vesztette. ...Ez a szabadkirályválasztók legitim álláspontja."

85 A Kisgazdapárt közeledésére Teleki úgy reagált, hogy eddigi Ígéretein túl a gabona belföldi szabadforgalmát és az alkotmányjogi reformok nyár közepén történő nemzetgyűlési tárgyalását is kilátásba helyezte. Ugyanakkor hangysúlyozta, szükséges, hogy a Kisgazdapárt és a KNEP „között is meginduljanak a megbeszélések, hogy a két párt intézőbizottságai megállapítsák a pártszövetség további fenntartásának tárgyi és személyi feltételeit."

86 Az események ennek megfelelően alakultak. Április 10—11-én Teleki tanácskozásokat folytatott Nagyatádi Szabóval és Andrássyval. A döntő fordulat tulajdonképpen 11-én, a Teleki—Nagyatádi Szabó megbeszélésen következett be. Teleki megerősítette a pártvezérnek azt a felfogását, hogy az újabb kormányválság ismét visszavetheti az országot a gazdasági konszolidáció terén. Egyben tudomására adta azt is, hogy Bethlen, akit miniszterelnökként emlegetnek, csak az egységes párt alapján vállalná a kabinet vezetését.*

1 Teleki viszont hajlandó volt a párt kívánságára Gratz nemzetgyűlési beszédét korrigálni és IV. Károlynak a lapokban megjelent kiáltványáról is megfelelő magyarázatot adni. Eszerint a külügyminiszter beszédének kifogásolt részeiben csak egyéni érzelmeinek és nézeteinek adott kifejezést, annak tartalmával és szövegével közösséget a magyar kormány nem vállal. A megbeszélések után adott nyilatkozatában Nagyatádi Szabó hangsúlyozta, hogy „a mai tanácskozások után is alaposan meg kell vitatnunk bizonyos kérdéseket (valószínűleg az alkotmányjogi reformokra, a szabadforgalomra, a belügyminiszter személyére utalt!) azonban azt hiszem, hogy a megoldás a helyes irányba fog terelődni... A helyzet az, hogy ma csakis koalíciós alapon lehet kormányozni, már pedig ennek érdekében a pártoknak meg kell egyezniök. Bethlen István gróf, akinek a miniszterelnökségéről szó volt, nem vállalkozik semmiféle szerepre, csak a maga feltételei alapján. Éppen ezért a kibontakozási tárgyalásokat Teleki gróf miniszterelnök 84 Világ, 1921. ápr. 10. 1. 85 Űj Nemzedék, 921. ápr. 10. 1. 88 Teleki nyilatkozatát lásd: Világ, 1921. ápr. 10. 2. és Űj Barázda, 1921. ápr. 10. 1. 87 Világ, 1921. ápr. 12. 1. 252